Könyv: Hosszú lábjegyzet (Douwe Draaisma: Miért futnak egyre gyorsabban az évek?)

  • 2004. február 26.

Zene

A kísérleti emlékezetkutatást gyakran éri az a vád, hogy semmi olyat nem mond egyik legfontosabb képességünkről, amit a filozófusok már több száz éve le ne írtak volna. Ez a kellemetlen vélemény többnyire önmarcangoló pszichológusoktól vagy olyan laikusoktól származik, akik csak felszínes, rosszul megírt ismeretterjesztő könyvekből tájékozódtak a kísérleti pszichológia eredményeiről. Könyvtáruk újabb művel gyarapodott, Draaisma könyve a "kvázi"-tudományos művek klasszikus példája.

A kísérleti emlékezetkutatást gyakran éri az a vád, hogy semmi olyat nem mond egyik legfontosabb képességünkről, amit a filozófusok már több száz éve le ne írtak volna. Ez a kellemetlen vélemény többnyire önmarcangoló pszichológusoktól vagy olyan laikusoktól származik, akik csak felszínes, rosszul megírt ismeretterjesztő könyvekből tájékozódtak a kísérleti pszichológia eredményeiről. Könyvtáruk újabb művel gyarapodott, Draaisma könyve a "kvázi"-tudományos művek klasszikus példája.

Természetesen nem a tudományos ismeretterjesztés műfajával van a probléma, tudományos ismeretterjesztésnek azonban egy kutatási terület legfrissebb eredményeinek jól érthető, az érdeklődő nagyközönség számára is emészthető formában és lehetőleg élvezetes stílusban megírt interpretációját nevezzük.

Nehéz műfaj, a tudományos-ismeretterjesztő könnyen azon kaphatja magát, hogy legjobb szándéka ellenére vaskos kézikönyvet gyártott, ami legfeljebb csak az adott témából vizsgázni készülő, kétségbeesett egyetemisták számára nyújthat néhány napig menedéket, de az egyszerű halandó számára élvezhetetlen adathalmaz. Ugyanakkor a szórakoztatás vágya nem ragadhatja olyan könnyedségre íróját, hogy gyakorlatilag semmit se mondjon. Nem jó például, ha egy, az emberi emlékezettel foglalkozó igényes könyv tanulsága mindössze annyi, hogy az emlékezet bizony bonyolult dolog, gyakran emlékszünk olyan dolgokra, amelyek nem történtek meg, és az is előfordul, hogy máshogy emlékszünk az eseményekre, mint ahogy azok végbementek. Draaisma könyvét nagyjából ezekkel a gondolatokkal gazdagabban tehetjük le, és ez nem túl sok 249 oldal után. Az lehet az olvasó érzése, mintha valaki egy, az emberi emlékezetről szóló tudományos-ismeretterjesztő előadásból csak azokat a sztorikat mondta volna el neki, amelyek eredetileg a tudományos adatok és elméletek közé beszúrva a lankadó hallgatóság éberségi szintjének emelésére és a nehezebben érthető gondolatok illusztrálására szolgáltak. A könyvben számos izgalmas történet olvasható a déja vu jelenségről, a vakuemlékezetről, hiperamnéziás gyerekekről és a téves felismerésről, de az olvasó számára nem lesz világos, hogy mit is mond ezekről a jelenségekről a tudomány. Érdemes szembeállítani Draaisma könyvét a közelmúltban megjelent másik emlékezeti témájú ismeretterjesztő könyvvel, Daniel Schacter: Az emlékezet hét bűne című művével. Schacter ugyancsak könnyed és olvasható stílusban ír, ugyanakkor könyvéből sok mindent megtudhat az olvasó a modern emlékezetkutatás eredményeiről. A Miért futnak egyre gyorsabban az évek?-et viszont nagyjából ugyanígy megírhatták volna harminc évvel ezelőtt is, lapjait forgatva nem világos, hogy mit is csinált az elmúlt évtizedekben több ezer kísérleti pszichológus szerte a világon. Igazán kár érte, mert Draaisma korábbi könyve, a Metaforamasina kifejezetten szellemes mű volt, remekül mutatta be, hogyan hatottak a modellnek használt szerkezetek az emberi emlékezetről gyártott elméletekre. Tekintsük hát újabb könyvét korábbi műve lábjegyzetének, és reménykedjünk benne, hogy nem lesz olyan zsurnaliszta, aki csak ezt olvasva egy hasonlóan színvonalas cikket ír majd az emberi emlékezetről, mint ami az egyik legnagyobb országos napilapban jelent meg a közelmúltban - és az újság honlapján sajnos a mai napig olvasható - Megtalálták az agy felejtés központját! címmel. Egy biztos, a cikk szerzője Schacter könyvét olvasva nem írhatott volna le egy ilyen kapitálisszamárságot!

Racsmány Mihály

Typotex Kiadó, 2003, 249 oldal, 2600 Ft









Copyright © MaNcs, 2004
Minden jog fenntartva.


 


 












Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.




Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.





Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.