Cserna-Szabó András egészen biztosan tehetséges, bár ez nem az új kötetéből derül ki. ´t pályája elejétől fenyegette a gerlóczyzmus veszélye, és friss kötete, sajnos, azt tanúsítja, hogy el is érte. Cserna-Szabó írásaiban már a kezdetektől fogva azt kifogásolta a kritika, hogy túlzottan rábízza szövegeit a beszélő parádés dikciójára, nemigazán figyel oda rájuk, szerkesztetlennek, megíratlannak tűnnek a novellái, a beszédmód mellett csak az ötlet élteti őket. Cserna világképe
kedélyesen fatalista,
arról beszél, hogy a lényeges dolgokon úgysem tudunk változtatni, az élet gyakran meglehetősen kellemetlen, és ráadásul gyorsan véget ér ("az élet nem olyan jó dolog, mint amennyire reklámozzák"), amennyire lehet, próbáljuk meg magunkat jól érezni. E kellemetlen és rövid tartózkodás elviselhetővé tételének eszköze a szex, a kajálás, az ivás és a mindezt elmesélő történetek - vagyis az irodalom. Mindez kimetsz bennünket a történelemből, amely így tőlünk függetlenül telik, vagy legalábbis megadja e függetlenség illúzióját. A M.Á.V. című novella, a kötet egyik legjobb darabja beszél erről, amiben Magyar Ágnes Valéria, a halhatalan, örökké fiatal vasúti pénztáros osztogatja a jegyeket, miközben mellette, fölötte eltelik a történelem, ami őt meg sem érinti. Cserna-Szabó irodalomeszménye tehát a szórakoztató, az olvasót kiszolgálni szándékozó irodalom, a sör és a "művészet" státusa számára azonos. "És ha ez neked nem képez művészetet, kedves Ernő / hát akkor nem művészet / nem is az a fontos, művészet-e vagy sem, nem az a fontos / hanem, hogy figyeljenek az emberek és jól érezzék magukat" - idéztem egy régi, Csernáról szóló írásomban Karinthyt, ezt az ars poeticát Cserna is írhatta volna. Nekem nagyon szimpatikus. Viszont ha semmi sem fontos, csak az, hogy amennyire lehet, jól érezzük magunkat, akkor kár is a novellák rendes megírásával törődni, mi történhet, legfeljebb mindaz, amit írunk, nem lesz művészet, de nem is az a fontos, hanem hogy jól érezzük magunkat. A novellák meg nem írása azonban azt eredményezi, hogy az olvasó már nem annyira érzi jól magát, sőt egyes esetekben kifejezetten feszeng, és ekkor máris a gerlóczyzmus csapdájában vagyunk. Ez a könyv valami olyasmit üzen az olvasónak, hogy én szeretek írni, a Magvető kiadja, foglald el magad Te is valahogyan. Ebben a könyvben már az ötletek se olyan erősek, jobb esetben kimódoltak, rosszabb esetben laposak. A gyakran tényleg szórakoztató Cserna-Szabó viccei ebben a kötetben olyanok, hogy némelyiküket még Ihos József Kató nénije is szégyellné a szájára venni, de az is lehet, hogy még a Maksa-híradóba se férnének be csont nélkül.
A kötet mélypontján,
a Rekordkísérlet című novellában olvashatóak például ezek a Kató nénit idéző sorok: "Pali (a kocsmázásból - V. Gy.) csak hajnaltájt került haza, eléggé elgyötört állapotban, útközben ugyanis háromszor elvágódott a biciklijével, pedig óvatosságból nem is ült fel rá, csak tolta." Reméljük, hogy legalább Cserna jól szórakozott. Cserna újítása (az újítás, előrehaladás igénye egyébként alapvetően idegen ettől a prózától, nem akar semmit meghaladni, nem jellemző rá a művészetakarás) ebben a kötetben, hogy megkísérel egy önálló világot felépíteni, ki akarja találni "Nagyhályog" községet. A novellákhoz jegyzeteket fűz, melyek a falu történelmére, a környékbeli szőlőtermésre, a falusi kocsmákra stb. vonatkoznak, ezek hol szellemesek, hol nem, ám teljes mértékben kidolgozatlanok, ami végül összetartja ezt a fiktív világot, az a visszatérő szereplőkön kívül újfent csak a dikció egysége lesz. Ebben Cserna-Szabó verhetetlen, ezt álmából felkeltve vagy paprikás krumpli készítése közben is tudja (ugyanis Cserna civilben szakács), és több mint valószínű, hogy ezeknek a novelláknak a többségét hasonló állapotban is írta. Az egyik novellában elhangzik a "ha lúd, legyen kövér" szólás, amit a jegyzet így kommentál: "Nagyhályogon jelentős hagyományai vannak a baromfitenyésztésnek. A korai időkben különösen a hízott lúd, kacsa és pulyka tenyésztése folyt intenzíven. A táj látványához hozzátartoztak a tarlón legelésző szárnyasok." Érti a kedves olvasó, ugye? A lúd az a közmondásban nem igaziból van, olyan metaforikus, a jegyzetben meg szó szerint értik, hogy lúd. Fergeteges! A kötet elején Cserna-Szabó köszönetet mond az ötletekért "Darida Benedeknek, Pálfai Remingnek, Poszler Dínónak és Király Leventének". Hát igen, ehhez egy ember kevés lenne. Cserna-Szabó lusta volt megírni harmadik kötetét, ám nem volt rest kiadatni. Kár, mert tőle - kétségbevonhatatlan képességei okán - joggal remélhettük, hogy újabb kellemes délutánt szerez nekünk, mint tette azt halhatatlan remekművével, az első kötetében szereplő A legnagyobb szentesi barokk metafizikus költő című novellával. Azt feltétlenül olvassák el. És várjunk közösen a következő Cserna-kötetre. Hátha.
Vári György
Magvető Kiadó, 2003, 205 oldal, 1690 Ft
