Könyv: Képek képe (Rejtőzködő történelem - 50 év 100 dokumentumfilmje)

  • - kovácsy -
  • 2003. július 10.

Zene

Három-négy film egy oldalpáron, rövid tartalom, egy-egy jellegzetes kocka - ötven évet pergetünk végig egyetlen nagy, összevágott dokumentumfilmként a két kezünkben. Emlék, emlék, hatvanas-hetvenes évek, Schirilla hosszú futása Gazdag Gyulától, Sára Sándor Vízkeresztje, Zolnaytól a Fotográfia, sorolhatnánk persze, és föl is merülhetne, hogy mikortól már és meddig még dokumentum a dokumentum, hol metsz bele a játékfilm amúgy is többek között éppen felé terjeszkedő határaiba. Szó van erről is természetesen, mert a filmleírásokat többek között erről is töprengő tanulmányok kísérik, a frappáns és pontos korszakoló bevezetőkről nem is szólva.
Három-négy film egy oldalpáron, rövid tartalom, egy-egy jellegzetes kocka - ötven évet pergetünk végig egyetlen nagy, összevágott dokumentumfilmként a két kezünkben. Emlék, emlék, hatvanas-hetvenes évek, Schirilla hosszú futása Gazdag Gyulától, Sára Sándor Vízkeresztje, Zolnaytól a Fotográfia, sorolhatnánk persze, és föl is merülhetne, hogy mikortól már és meddig még dokumentum a dokumentum, hol metsz bele a játékfilm amúgy is többek között éppen felé terjeszkedő határaiba. Szó van erről is természetesen, mert a filmleírásokat többek között erről is töprengő tanulmányok kísérik, a frappáns és pontos korszakoló bevezetőkről nem is szólva.

Aztán ott vannak még a filmográfiák - hogy ez vagy az vajon miért maradt ki, főleg a kilencvenes évek újoncai közül, ez nyilván épp elég sértődés tárgya, igazságot tenni nehogy már dolgunk legyen. Régi, szorgos rendezők neve bukkan elénk, akik tucatszám gyártották a ma már feledésbe merült oktató- és ismeretterjesztő filmeket, mint Kazánmosás és korszerű kazánkő-elhárítás, A férfiöltönyök korszerű va-salása vagy Arat az orosházi Dózsa, és hogy nem feltétlenül bizarr együgyűségek ezek, arra adott esetben garancia lehet egy-egy név, amely aztán nagy ívben röppen a közismertség felé.

Hogy így van-e vagy úgy, jobb is tán, hogy nem tudjuk meg, mert ez a történelem valóban rejtőzködik jobbadán, kérdés, hogy a kötetben megnevezett tekercsek közül mennyi van vetíthető állapotban egyáltalán. Pedig fontos volna látni, akárcsak az annak idején elhíresülteket, amiket megnézni ellenzéki gesztus, állásfoglalás volt szinte - ne mondjak mást, mint Kósa Ferenc filmjét Balczó Andrásról, a Küldetést. Estéken át vetítették a Thököly úton, a Sport - ilyen is volt - moziban, aztán álltunk utána odakint, még beszélni, tenni akaródzott volna valamit, belefeszült az emberekbe az élmény, a világbajnok öttusázó személyisége, tisztasága, ereje. És mire mentünk vele, mire ment vele ő? - kérdezzük a mai aktuálkontextusba zárva. És egyáltalán, melyik valóság az igazi, az a Balczó vagy a mostani? Átrendezi-e maguknak a dokumentumfilmeknek az értéksorát a múló idő, előrébb kerül-e, amelyiken - általánosabb közlendőjének hála - kevésbé fog a történelmi idő, hátrébb-e, amelyiknek akkori hevülete a mából nézve bátortalan ágálás csupán? A kötet tanulmányai más, a dokumentumfilm változó helyzetével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak, helyesen is teszik, hiszen ezekre maguk a filmek adhatnak csak választ, ha valahol valahogy újra láthatjuk őket. És ha csak ezt a szándékunkat erősíti meg a könyv, már megérte: igen, legyünk kíváncsiak ezekre az immár megduplázódott korlenyomatokra, a nosztalgia puha pillanatai pedig megtalálják úgyis maguknak a felbukkanó alkalmakat.

- kovácsy -

Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete, 2003, 191 oldal, ármegjelölés nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.