Könyv: "Mögöttem... múlt van" (Ibsen drámáinak első kötete)

  • Koltai Tamás
  • 2002. október 10.

Zene

Kosztolányi már a múlt század húszas éveinek közepén foglalkozott Henrik Ibsen színműveinek avulási együtthatójával. A jeles drámai analitikus halála óta még csak harmincöt év telt el, de az egykori rajongóból - a rajongás elsősorban A vadkacsa szerzőjének szólt - kitört a szkeptikus. Az író, aki nemcsak a lélektanra épít, hanem a társadalombírálatra is, "drágán fizet a lázas népszerűségért", mondja egyik kritikájában Kosztolányi. "Különösen áll ez a norvég prófétára, ki a századváltás előtt búcsúztatta el azokat a polgári előítéleteket, melyeket e gyorsan haladó, háborúkkal, forradalmakkal teljes korban azóta rég el is temettek."
Kosztolányi már a múlt század húszas éveinek közepén foglalkozott Henrik Ibsen színműveinek avulási együtthatójával. A jeles drámai analitikus halála óta még csak harmincöt év telt el, de az egykori rajongóból - a rajongás elsősorban A vadkacsa szerzőjének szólt - kitört a szkeptikus. Az író, aki nemcsak a lélektanra épít, hanem a társadalombírálatra is, "drágán fizet a lázas népszerűségért", mondja egyik kritikájában Kosztolányi. "Különösen áll ez a norvég prófétára, ki a századváltás előtt búcsúztatta el azokat a polgári előítéleteket, melyeket e gyorsan haladó, háborúkkal, forradalmakkal teljes korban azóta rég el is temettek."

Igazolja-e az ítéletet az eltelt idő, amely azóta újabb századváltást eredményezett?

A Rosmersholm című drámában a keresztény-konzervatív Kroll iskolaigazgató, aki párthíveivel együtt éppen lapot vásárol magának, arról panaszkodik, hogy

a politika betört az iskola,

sőt saját házának falai közé, megosztotta családját, elhintette "a békétlenség és a lázadás eszméjét": felesége, gyermekei a szabadelvű tanok híveivé váltak, vörös mappában rejtegetik a radikális újság számait. Amikor eszméihez való csatlakozásra szólítja föl barátját, Rosmert, legnagyobb meglepetésére azt a választ kapja, hogy a volt lelkész éppen az ő közéleti szereplése láttán határozta el magát a másik oldal melletti nyílt kiállásra s a kilépésre az egyház szolgálatából: "...amikor olvastam az újságokban, milyen uszító beszédeket tartasz, milyen gyűlölettel szólsz mindenkiről, aki a másik oldalon áll... Ezek a mostani harcok gonosszá teszik az embereket. A lelkeknek most békére, nyugalomra, örömre és kiengesztelődésre van szükségük." A radikálisoknak azonban nem kell a hitetlenné vált Rosmer ("szabadgondolkodónk van elég", mondja a szóvivőjük), nekik a hívőként tekintélyt szerzett nagytiszteletű úr politikai súlya lenne hasznukra. Ezek után mindkét oldal figyelmezteti azokra a múltbeli családi ügyekre, magánlevelekre, amelyek alapján nyilvánosan kikezdhetik privát tisztességét, más szóval zsarolhatóvá tehetik - így is történik. Végül a szabadgondolkodás egykori atyamestere, a szellemileg legatyásodott filozófus-vigéc mondja ki a tanulságot, miszerint "a jövő nagy embere, a jövő nagy vezetője" az, "aki képes arra, hogy eszmények nélkül éljen".

A világért sem állítok olyasmit, hogy Ibsen 1886-ban mára érvényes zsurnálpublicisztikai színművet írt, noha a Rosmersholm bizonyos értelemben a legaktuálisabb

politikai pamflet

a jelenkori Magyarországon, már csak ezért is lesújtó, hogy egyetlen komoly színháznak sem jut eszébe eljátszani. Persze mégsem Zeitstückről van szó, mindenki tudja, hogy az ibseni toposz, a múlt sokkal áttételesebben, analitikusabban, valósággal mitologikusan van jelen ezeknek a daraboknak a legtöbbjében. Amikor Rebekka West azt mondja Rosmernek, hogy "meg kell tudnod, hogy mögöttem... múlt van", az bizonyos bűnök beismerését jelenti, történetesen azt, hogy Rosmer iránti szerelmében Rebekka a férfi feleségének halálát kívánta, s talán hozzá is segítette őt az öngyilkossághoz. A bűn a múlt része, föltáratlan titok, amire nem szabad rákérdezni, el kell temetni, mert ha feltámad, végzetesen hat a jelenre. A szereplők ennek néha megpróbálnak ellenállni. "A múltad halott, Rebekka - mondja Rosmer. - Már nem tart fogva... már nincs köze hozzád... nincs köze ahhoz az emberhez, aki most vagy." De vajon így van-e? Leválasztható-e rólunk a múlt? Szembe tudunk-e nézni vele? El tudjuk-e viselni az igazságot? Ezek az Ibsen-drámák nagy, metafizikai és ebben az értelemben aktuális kérdései.

Eleinte a naiv bizakodásé a fő szólam. A Babaház Nórája megfogadja Lindéné tanácsát, miszerint mindent be kell vallani, és emelt fővel távozik az élethazugság színhelyéről, a polgári házasságból. A vadkacsa szerzője már bonyolultabban és főleg szarkasztikusabban látja a dolgokat, ebben a darabban tragédiát idéz elő az elvont eszményeket számon kérő Gregers Werle "heveny igazságtevési mániája". Kiderül, hogy az embereknek a legnyomorúságosabb biztonság is elég indok ahhoz, hogy hazugságban éljék le egész életüket, és ezen még egy ártatlan áldozat halála sem képes változtatni. A Rosmersholm bűntudatos szerelmeseit Ibsen eluralkodó szkepszise kergeti öngyilkosságba; ők, noha öntudatlanul, az előítéletekkel tele világot találják élhetetlennek, amelyben "minden eszme kifordult magából". Hedda Gabler, a büszke arisztokrata lány a róla címzett darabban máson akarja behajtani saját, megvalósulatlan eszményeit, s hogy nem sikerül, elpusztítja magát is, csalódást keltő ideálját is. Három késői színműben (Solness építőmester, John Gabriel Borkman, Ha mi holtak feltámadunk) a csalódás súlyos én-dráma, a művész nagy életszembesítése. Öregkorukra elszigetelt, magányos, egész életükben csúcsra törő hősök, akik lezuhannak illúzióik magasából: a maguk építette toronyból, az önkéntes száműzetés padlásszobájából és a parnasszusi ködös hegyoromról. Az ibseni szimbolizmus az utolsó darabban már a költői szürrealitás felé nyitja az utat.

Az új fordításokban megjelenő Ibsen-összes első kötetébe választott hét "társadalmi dráma" magyarítója, Kúnos László bravúrosan megbirkózik az életproblémák elevensége és a korabeli társadalmi konvenciókból adódó érintkezési formák nyelvi avultsága közötti ellentéttel. "Ne játszd meg magad, Nóra", mondja Lindéné. Rosmer viszont ezt kérdezi: "Azt hiszed, hogy a hitüket vesztett és felszabadult embereknek nincs tisztaságtudatuk?" A két nyelvi szélsőség között megszületik a mai problémáinkra rezonáló magyar Ibsen.

Koltai Tamás

Magvető Kiadó, 2001, 620 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."