Könyv: Panoráma és nyom (Walter Benjamin: "A szirének hallgatása". Válogatott írások)

  • Török Tibor
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Walter Benjamin: "A szirének hallgatása". Válogatott írások

Van-e a filozófiának befogadása? Azazhogy: mennyiben konstitutív mozzanata a filozófiának a recepció, mennyiben épült be a "formába" a befogadó? Benjamint - ki maga is egyike a befogadás művészetfilozófusainak - olvasva hamar eljutunk e kérdéshez. A kérdés legitim volta sajnos nem a Benjamin kapcsán ugyancsak evidens filozófiai formaproblémán dől el: az a tény ugyanis, hogy a filozófia számtalan "formában" artikulálódott, egyidős saját történetével. És bármilyen csábító volna is, teszem azt a fragmentum és a töredék romantikus elméleteivel legitimálni akár a filozófiai befogadás modernitáskori teorémáját, attól tartok, ez az út elméleti nehézségekbe ütközik, miáltal a kérdés legitimitását kevéssé fogja megnyugtatóan megoldani. Ugyanis arról volna szó, hogy a filozófiai forma kihívása egészen más jellegű koegzisztenciát teremt az "alkotóval", mint a művészetben.

Nem kell azért megijedni: nem fogunk még csak kísérletet sem tenni arra, hogy e helyütt akár csak a kérdés legitimitásának utánajárjunk. Ugyanakkor, éppen Benjamin okán, maga a kérdés, legalább a felvetés szintjén, megkerülhetetlen. E mostani,

nagyon igényes és koncepciózus válogatás

(a fordító, Szabó Csaba munkája) a fiatalkori nyelvfilozófiai tanulmányoktól az utolsó, befejezetlen műig, a Passzázsokban található fragmentumokig terjed. Mármint időben. Egyébiránt a levelezéstől a töredéken át az életében nem publikált esszétől a metafizikai tanulmányokig és vissza minden megtalálható e kötetben. Igen helyesen. "Teste kaleidoszkóppá vált, mely minden lépéssel az igazság váltakozó figuráját mutatja neki" - írja Benjamin az Ibizai sorozatban, s nem frivolitás, ha saját magára alkalmazzuk e mondatot.

A befogadás legitim kérdése még egy további, igaz, esetleges, ám esetlegességében nagyon is Benjaminhoz illő okból jutott eszembe. A tök véletlen úgy hozta, hogy Kant prekritikai korszaka levelezésének szerkesztgetése közben olvastam Benjamin leveleit. Ugyanilyen véletlen vert be a West End egyik kávézójába, mikoron a Passzázsok fejezetet olvastam. Méltányolható rövidséggel: az olvasás diszpozíciója, a környülállás meglehetős befolyással bírt mind a két esetben: Kant leveleinek száraz-elképesztő merituma, valamint a West End üzletsorainak rémálma konfrontálódott Benjamin egyszerre érzékeny, képszerű és ugyanakkor "teoretikus" gondolatfutamaival. Pusztán annyit mondok: a diszpozíció benne rejlik a benjamini filozófia elém állásában.

Mielőtt beleesnék abba a csapdába, mely szerint a kötet "leglényegét" felmutatva, akár a nyelvfilozófiáról, akár szövegeinek "irodalmi" jellegéről, akár a kószáló (a Baudelaire-féle flaneur) fenomenológiájáról értekeznék (nem mintha ezek nem volnának "leglényegek"), éppenséggel Benjamin valóban kaleidoszkópszerűn váltakozó korszakain, tematikáin, formáin stb. átívelő, a "szellemi lényeget" kifejező mondatokat szeretnék tőle idézni.

"A TÖRTÉNELEM: sokk a tradíció és a politikai organizáció között." Aligha tévedek, amikor azt gondolom, hogy

ez a töredék

húzódik meg Benjamin egész munkássága mögött. Azaz bocsánat. Még idéznem kell egy, a Benjamint ismerők számára már-már banális mondatot ahhoz, hogy védhető legyen a fenti állítás: "A műalkotások: az igazságok helye." A már magyarul is bőségesen létező művészetfilozófiai írások fényében a második idézet nem igényel kommentárt, ámbár nélküle a "történelem..." érthetése nem lenne teljes. A mostani kötetből az első idézet négy szava közül talán a politikai organizáció alulreprezentált. A tradíció szerepe kiderül a nyelvfilozófiai tanulmányokból, és elsősorban a Kafkáról szóló töredékekből. A sokk fenomenológiája: a tradíció problematikus, ám kikerülhetetlen jelene, a megrázkódtatás és iszonyat mint közvetítés. (Az iszonyatról szól a kötet egyik legfontosabb írása, az 54. fragmentum.)

Mielőtt a következő, a Kafkára vonatkozó alapmondatát idézném, a kettőt mintegy összekötendő, meg kell jegyezni: a teológia Benjamin minden egyes problémakörének alapaspektusa. És noha nyelvfilozófiájától Kafka értelmezéséig mindvégig jelen van, érvénye mindig is korlátozott. Minden részletezés helyett el kell olvasni Max Brod Kafka-könyvéről írott gyilkos kritikáját.

A kötet igen szépen dokumentálja Benjamin egész életének egyik sarokpontját: a Kafkához való viszonyt. S miközben Benjamin végső fokon kudarcnak tartja az életművet, nem pusztán irodalomkritikusi munkássága legfontosabb mondatait szentelte neki. "Akárhogy is, erről a Kafkáról kitalálhatnánk egy legendát: egész életében azon töprengett, hogyan is néz ki ő, és úgy halt meg, hogy azt sem tudta, van a világon tükör." Meglehet, csupán saját olvasatom: egyfelől ez a mondat egyike a Kafkáról leírt legmélyebb mondatoknak, másfelől, mint annyi helyen Benjaminnál, itt is átsugárzik valami szerzőjére. Benjaminra vonatkoztatva is fel lehet tenni a kérdést: ő is azon töprengett...

Ugyanakkor Benjamin nagyon sokat tudott a tükörről. (A Passzázsokban Párizst a tükörszerű perspektívák városaként írja le.) Az elbeszélés művészete alcímű Kis mű-fogások elnevezésű esszében az érdekes történetek nehézségéről beszél, pontosabban arról, hogy az eseményeket megeszik a magyarázatok, az információ, "ugyanis az már félig az elbeszélés művészete, hogy amikor elmondjuk, szabadon tartsuk a történetet a magyarázatoktól". És itt következik Hérodotosztól egy remek történet, melyet az utókor - ellátva különféle magyarázatokkal - felzabált, ahelyett, hogy a tudósítást meghagyta volna eredeti "szárazságában". Nos, éppen Benjamin munkássága a példája annak, hogy a történelem nem hagyhatja kommentár nélkül az "elbeszélést". A magyarázat, mely megeszi az elbeszélést, egyben az a problematikus létmód, melyben a művészet mint az igazságok lelőhelye fennmarad. Magyarázat és kommentár: sokk, mely örökké problematikussá teszi a tradíciót, és amely nélkül nincs történelem.

Kardos András

Osiris Kiadó, 2oo1, 317 oldal, 2280 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.