„Hallja László a templomban / Körösvíznek partja mellett; / Visszatér szemébe a fény, / Kebelébe a lehellet; / Koporsója kőfedelét / Nyomja szinte három század: / Ideje már egy kevéssé / Szellőztetni a szűk házat. // Köti kardját tűszöjére / S fogja a nagy csatabárdot, / Mellyel egykor napkeleten / A pogánynak annyit ártott; / Félrebillent koronáját / Halántékin igazítja; / – Éjféltájban lehetett már – / A vasajtót feltaszítja. // És megindul, ki a térre; / És irányát vészi jobbra, / Hol magasan felsötétlik / Ércbül öntött lovagszobra; / Távolról megérzi a mén, / Tombol, nyerít, úgy köszönti: / Megrázkódik a nagy ércló / S érclovagját földre dönti. // Harci vágytól féke habzik, / Kapál, nyihog, lángot fúvall; / László a nyeregbe zörren / S jelt ad éles sarkantyúval; / Messze a magas talapról, / A kőlábról messze szöktet; / Hegyen-völgyön viszi a ló / A már rég elköltözöttet.” A Szent László-legendák talán leghíresebbikét, vagyis a holtából megelevenedő és hazájáért még egyszer harcba induló lovagkirály történetét Arany Jánostól idézzük, méghozzá igazán nem puszta szeszélyből. Hanem azért, mivel a közeli napokban jut elénk első, majd rögtön utána másodízben Selmeczi György operája, a Boldogasszony lovagja, mely éppen ezt a legendakört dolgozza föl, a komponista játékos modorában. A Kolozsvári Magyar Opera előadását a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál hozza Budapestre: a rendező Novák Eszter, a karmester Szabó Sipos Máté lesz (Fesztivál Színház, október 17. és 18., hét óra).
A mondottaknál, úgy lehet, még nagyobb csoda ígérkezik azonban most szombaton a Müpában, hiszen ott koncertezik majd a világ talán legjobb szimfonikus együttese, az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra (Nemzeti Hangversenyterem, október 14., fél nyolc). Európai turnéjuk budapesti állomásán magyar lesz a program háromnegyed része, no és magyar lesz a karmester is: Eötvös Péter személyében, aki a koncert utolsó, s korántsem mellesleg igen nagy szabású száma gyanánt el fogja vezényelni saját új, Multiversum című kompozícióját is, amelynek megszólaltatása egyebek közt két orgonát is igényel.
És ha ennél feljebb netán nincs is már semmi, azért a Zeneakadémián esedékes mirákulumok, közelebbről orosz születésű, de immár régóta Nyugat-Európában élő zongoristák okvetlenül tartani fogják ezt a jócskán magaslati levegőjű szintet. Mindenekelőtt a nagy Jevgenyij Koroljov (képünkön) révén, aki hétfő este csupa-csupa Bach-darabot játszik majd nekünk, őszi–téli budapesti fellépéseinek első, ünnepi alkalmán (Zeneakadémia, október 16., fél nyolc). A megelőző két estén pedig az övétől radikálisan eltérő művészalkatú Borisz Berezovszkij lesz ugyanitt a Concerto Budapest várva várt vendége, hogy eljátssza Csajkovszkij 2. (G-dúr) zongoraversenyének magánszólamát (október 14. és 15., fél nyolc). A koncertek második felében azután majd mindenestül Keller Andrásnak és muzsikusainak jut a főszerep, amint Schubert „mennyei hosszúságú” és egyszersmind „Nagy” C-dúr szimfóniájának nekigyürkőznek.
