Koncert

Közel s távol

Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok

Zene

Volt idő, hogy évente Budapestre hozta őket az Árpád sínautóbusz, ám azután évtizedeken át jobbára az újévi Strauss-koncertek híre, majd közvetítése jelentette a magyar közönség számára a legszorosabb kapcsolatot a Bécsi Filharmonikusokkal.

Azért tévéből és lemezről mindig egy kicsit a magunkénak vagy legalábbis hozzánk közel állónak éreztük e zenei köztársaságot, s ennek a rokonérzésnek érzékletes, habár kétségkívül prózai bizonysága az a tény, hogy a Bécsi Filharmonikusok együttese ma is váltig képes zsúfolt, telt házas koncertet adni nálunk, ami pedig sajna egyre ritkább esemény a Művészetek Palotájában.

Ezúttal a 78 esztendős Zubin Mehta vezette őket Pestre, aki máig a legúriasabb dirigensnek bizonyul. Méltóságos kimértség, elegancia és kikezdhetetlen technika: fáradt varázsló, de azért okvetlenül varázsló. A koncertet indító Tragikus nyitány során még főleg Mehta kimértsége dominált, s még az sem állítható, hogy a csodás zenekar a perfekció méltán elvárt szintjén teljesítette volna Brahms művét. A gyönyörű zenekari színek közé ugyanis egy-egy apró rezes gikszer is becsúszott, ami azonban figyelemre méltó módon egyetlen pillanatra sem keltett visszatetszést. Mehta művészi motiváltsága és a zenekari játék tökélye azután Schönberg I. kamaraszimfóniájában vált igazán lenyűgöző erejűvé, amire szükség is volt, hiszen pesti koncertteremben mindmáig túl modernnek tetszik ez a több mint száz éve komponált zene. Ebben a valószerűtlenül transzparens előadásban azonban még a legkonzervatívabb hallgató számára is élménnyé lett Schönberg retorikusságtól irtózó és a legszemélyesebb szenvedéllyel ágáló műve. A fellelkesült Mehta és tizenöt zenésze elsősorban önmagának játszott, ám letisztult produkciójuk minket győzött meg és hozott szégyenbe: egyszerre klasszikus és testmeleg alkotásként felmutatva Schönberg zenéjét.

A szünet után aztán a szélső romantikának is közösen áldozhattunk a bécsiekkel. Saint-Sa‘ns "Orgona" szimfóniája a művészi hatásvadászat nagyzenekari magasiskolája, amely ilyen hangászkarral igazi auditív orgiává válik. Mehta fejedelmi és ravasz modorban uralta a dinamikát, s a Liszttől inspirált és egyszersmind Lisztet hatásosságában felülmúló szimfónia a hatásos bravúrszámnál is többnek - szégyentelenül őszinte romantikának bizonyította magát. A mesés vonósok és a fiatal magyar orgonista, Kovács Róbert eget-földet rengető megdicsőülését levezetésképpen az emlegetett újévi koncertek zenei világából vett ráadások követték, a mennydörgést és villámlást immár a sziporkázó tánczene szintjén elénk tálalva. Zubin Mehta újra csak elegáns és rezervált, idős nagyúr, aki udvarias félmosollyal elnézi a tomboló lelkesedést: nekünk nyilvánvalóan többet jelentett ez az este, mint neki. De ez alighanem így is van rendjén.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 28.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.