Koncert

Közel s távol

Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok

Zene

Volt idő, hogy évente Budapestre hozta őket az Árpád sínautóbusz, ám azután évtizedeken át jobbára az újévi Strauss-koncertek híre, majd közvetítése jelentette a magyar közönség számára a legszorosabb kapcsolatot a Bécsi Filharmonikusokkal.

Azért tévéből és lemezről mindig egy kicsit a magunkénak vagy legalábbis hozzánk közel állónak éreztük e zenei köztársaságot, s ennek a rokonérzésnek érzékletes, habár kétségkívül prózai bizonysága az a tény, hogy a Bécsi Filharmonikusok együttese ma is váltig képes zsúfolt, telt házas koncertet adni nálunk, ami pedig sajna egyre ritkább esemény a Művészetek Palotájában.

Ezúttal a 78 esztendős Zubin Mehta vezette őket Pestre, aki máig a legúriasabb dirigensnek bizonyul. Méltóságos kimértség, elegancia és kikezdhetetlen technika: fáradt varázsló, de azért okvetlenül varázsló. A koncertet indító Tragikus nyitány során még főleg Mehta kimértsége dominált, s még az sem állítható, hogy a csodás zenekar a perfekció méltán elvárt szintjén teljesítette volna Brahms művét. A gyönyörű zenekari színek közé ugyanis egy-egy apró rezes gikszer is becsúszott, ami azonban figyelemre méltó módon egyetlen pillanatra sem keltett visszatetszést. Mehta művészi motiváltsága és a zenekari játék tökélye azután Schönberg I. kamaraszimfóniájában vált igazán lenyűgöző erejűvé, amire szükség is volt, hiszen pesti koncertteremben mindmáig túl modernnek tetszik ez a több mint száz éve komponált zene. Ebben a valószerűtlenül transzparens előadásban azonban még a legkonzervatívabb hallgató számára is élménnyé lett Schönberg retorikusságtól irtózó és a legszemélyesebb szenvedéllyel ágáló műve. A fellelkesült Mehta és tizenöt zenésze elsősorban önmagának játszott, ám letisztult produkciójuk minket győzött meg és hozott szégyenbe: egyszerre klasszikus és testmeleg alkotásként felmutatva Schönberg zenéjét.

A szünet után aztán a szélső romantikának is közösen áldozhattunk a bécsiekkel. Saint-Sa‘ns "Orgona" szimfóniája a művészi hatásvadászat nagyzenekari magasiskolája, amely ilyen hangászkarral igazi auditív orgiává válik. Mehta fejedelmi és ravasz modorban uralta a dinamikát, s a Liszttől inspirált és egyszersmind Lisztet hatásosságában felülmúló szimfónia a hatásos bravúrszámnál is többnek - szégyentelenül őszinte romantikának bizonyította magát. A mesés vonósok és a fiatal magyar orgonista, Kovács Róbert eget-földet rengető megdicsőülését levezetésképpen az emlegetett újévi koncertek zenei világából vett ráadások követték, a mennydörgést és villámlást immár a sziporkázó tánczene szintjén elénk tálalva. Zubin Mehta újra csak elegáns és rezervált, idős nagyúr, aki udvarias félmosollyal elnézi a tomboló lelkesedést: nekünk nyilvánvalóan többet jelentett ez az este, mint neki. De ez alighanem így is van rendjén.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 28.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.