köztér - Különös objektum

  • - kyt -
  • 2011. február 24.

Zene

áll a járda szélén a Belvárosban a volt tévészékház mögött. Nem is áll, inkább fekszik, ugyanis egy hosszú kék fekvő hasábot látunk, a felső oldalán, vagyis hát a tetején zöld szőnyegszerű borítással.
áll a járda szélén a Belvárosban a volt tévészékház mögött. Nem is áll, inkább fekszik, ugyanis egy hosszú kék fekvõ hasábot látunk, a felsõ oldalán, vagyis hát a tetején zöld szõnyegszerû borítással. Talán már években is mérhetõ az életkora, látott már jobb, izgalmasabb napokat is, de - mondhatni, megfogyva bár, de törve nem - szembeszegül az idõjárás és mindenféle szennyezés roncsoló erõivel. Zavarba ejtõ értelmetlenségét az egyik végén egy tábla enyhíti: "Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk életünkön át." Valami környezetvédelmi ügyet jelenítettek itt meg - gondolhatnánk -, no, de mi végre ez az alacsony pult- vagy pódiumszerûség, netán posztamens? A hasáb oldalain további feliratok. "Az ember számítson, ne a bank!" "Az ember számítson, ne a profit!" Igen, szóval egyfajta kérlelhetetlen kapitalizmusbírálat fonódik itt egybe a Föld jövõjéért érzett felelõsséggel. De nézzük csak tovább! "Beteg egyre több, fizetésünk egyre kevesebb." "Mivel gyógyítunk, nyomorgunk."

A Nádor utca 32. számú épület elõtt állunk, amely más intézmények mellett az MSZ EDDSZ (szociális és egészségügyi ágazati) szakszervezet központja, nyilván ehhez kötõdik a nagyméretû, mégis szerény installáció az aktív és dicséretesen széles spektrumú érdekvédelem látványos jelzéseképpen. Nemrég még további ráhelyezett/ applikált szövegek, vallásos felhangokkal is gazdagított traktátusok színesítették, ezek az alkotások azonban nem voltak kellõképpen csapadékállóak, ezért tûnhettek el. Megmaradt viszont a hasáb a járda szélén, nagy akarások jele-, tanújaként.

**

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.