kulthírek

  • .
  • 2011. október 27.

Zene

Újra együtt a Stone Roses Az 1983-96 között mindössze két albumot - köztük a klasszikusnak számító 1989-es debütáló korongot - produkáló Stone Roses jövő nyáron újra színpadra lép, s remélhetőleg egy új albumot is elkészít addigra. A világ körüli turné manchesteri startjának első két estjére 14 perc alatt elkeltek a jegyek a neten. Díj: Praemium Imperiale Bill Viola amerikai festőművész, Anish Kapoor indiai-brit szobrász, Ricardo Legorreta mexikói építész, Seiji Ozawa japán karmester és Judi Dench angol színésznő vehette át Tokióban az idei Praemium Imperiale-díjat.

A Japan Art Association által 23 éve alapított díj a Nobel területein kívül eső művészetek elismerését szolgálja - 15-15 millió jennel.

56-os Intézet: három kötet Eörsi László: A "Baross köztársaság" 1956 - A VII. kerületi felkelőcsoportok, Rainer M. János Bevezetés a kádárizmusba című tanulmánykötetét és az 1956-os Intézet Kádárizmus - átereszek című, immár XVII. évkönyvét mutatták be. Az évfordulóhoz időzített kiadványok mellett a párizsi Magyar Füzetekhez, a 100 éve született Bibó Istvánhoz és a forradalmat szellemileg előkészítő Petőfi Körhöz kapcsolódó új internetes tartalomfejlesztések is jelzik, hogy az 1956-os Intézet kutatói változatlan hivatástudattal végzik munkájukat a kedvezőtlen irányú változások (a költségvetés harmadolása, beolvasztás az Országos Széchényi Könyvtár szervezetébe) közepette is.

Gyász 80 éves korában elhunyt Barry Feinstein: fotói olyan sztárok albumait égették be milliók vizuális memóriájába, mint Bob Dylan (The Times they are a-changing), George Harrison (All Things must Pass) vagy Janis Joplin (Pearl).

68 éves korában meghalt Paul Leka: az albán származású amerikai komponista nevét kevesek ismerik, de ő a társszerzője minden idők egyik legismertebb slágerének: a Na Na Hey Hey-t eredetileg csak a Kiss Him Goodbye című dal elejére és végére csapták oda, de önálló életre kelt.

Egy múzeum ékesítése Daniel Libeskind, a Németországban is gyakran dolgozó amerikai építész újabb fejezettel bővítette a "Hogyan viszonyuljunk történelmi örökségünkhöz?" című vitát. Ötemeletnyi üveg-beton-acél éket illesztett a Hadtörténeti Múzeum Drezdában álló neoklasszikus épületéhez, amely I. Vilmos császár egykori fegyverraktárában működik. A 2004-ben indított beruházás 62,5 millió euróba került. E tetemes összeg elköltése nem csupán az épület látványának radikális átalakítását - és a tervezői életmű fényesítését - szolgálta, hanem egy komoly, jelzésértékű üzenet tudatosítását is. Németország új módon akarja kezelni a hadtörténetet: a polgári lakosság perspektívájának bevonásával kívánják ütköztetni az eddig uralkodó felfogást, a hősök, a csaták és a fegyverzet középpontba helyezését. Ennek jegyében alakították át a múzeum állandó kiállítását, amelynek hangsúlyos pontján, az ék csúcsában ama lengyel kisváros, Wielun megsérült útburkoló köveit helyezték el, amelyet elsőként bombáztak a német gépek a második világháborúban, mellettük egy bombázó pilóta és a pusztítást átélő 13 éves lengyel kisfiú portréja. Ezt a változást jelzi a maga módján az újratervezésre kiírt pályázat győztesének bizonyult Libeskind elképzelése is: a sajtóban közzétett megfogalmazás szerint a 135 éves épület szimmetriáját megtörő ék azt szimbolizálja, ahogyan a mai liberális demokrácia félretolta Németország merev autoritárius múltját. (Képeinken a kész épület, a tervező és a makett fölülnézetből.)

Keersmaeker kontra Beyoncé "Miért kell harminc év, mire a populáris kultúra tudomást vesz egy experimentális táncműről?" - tette fel a költői kérdést sajtónyilatkozatában Anne Teresa de Keersmaeker (képünkön) annak kapcsán, hogy Beyoncé Countdown című, Adria Petty rendezte új klipjének koreográfiája és látványvilága nagykanállal merített az ő Rosas danst Rosas (1983) és Achterland (1990) című előadásaiból és az előbbit filmre vivő Thierry De Mey munkájából. A Budapesten is többször szerepelt belga koreográfus pereskedésre nem gondol, igyekszik kellemesebb oldaláról felfogni a dolgot (akkora nézettséget kapott, mint e nélkül soha, ráadásul az amerikai énekesnő nem is tehetségtelen), de rossz néven veszi, hogy Beyoncé stábja nem az ilyenkor elvárható módon járt el.

Man Booker-díj: Julian Barnes The Sense of an Ending című regényével Julian Barnes nyerte az idei Man Booker-díjat. Az egyik legnagyobb presztízsű angol irodalmi elismerés egy 50 ezer fontos csekk mellett mindig komoly példányszám-növekedéssel is jár. Az olvasói érdeklődés erősödése már a díjra jelölt hat könyvet tartalmazó rövid lista szeptemberi kihirdetésekor érzékelhető volt. Julian Barnes három korábbi regénye is szerepelt már a rövid listán - a Flaubert papagája (1984), az Anglia, Anglia (1998) és az Arthur and George (2005) -, de mindig más művek mögé szorult. Ezúttal az ő könyve volt a fogadóirodák favoritja. Regénye főhőse egy hétköznapi, középkorú férfi, aki élete korábbi szakaszaira visszatekintve azzal kénytelen szembesülni, mennyire nem fedik a valóságot az emlékei. Julian Barnes 65 éves, eddig tíz regénye, három-három novellás- és publicisztikai kötete jelent meg, műveit több mint harminc nyelvre fordították le, magyarul - a fentieken kívül - A napba nézve, a Szerelem meg miegymás, a Dumáljuk meg rendesen és A világ története 10 és 1/2 fejezetben olvasható tőle.

Figyelmébe ajánljuk