kulthírek

  • .
  • 2011. október 27.

Zene

Újra együtt a Stone Roses Az 1983-96 között mindössze két albumot - köztük a klasszikusnak számító 1989-es debütáló korongot - produkáló Stone Roses jövő nyáron újra színpadra lép, s remélhetőleg egy új albumot is elkészít addigra. A világ körüli turné manchesteri startjának első két estjére 14 perc alatt elkeltek a jegyek a neten. Díj: Praemium Imperiale Bill Viola amerikai festőművész, Anish Kapoor indiai-brit szobrász, Ricardo Legorreta mexikói építész, Seiji Ozawa japán karmester és Judi Dench angol színésznő vehette át Tokióban az idei Praemium Imperiale-díjat.

A Japan Art Association által 23 éve alapított díj a Nobel területein kívül eső művészetek elismerését szolgálja - 15-15 millió jennel.

56-os Intézet: három kötet Eörsi László: A "Baross köztársaság" 1956 - A VII. kerületi felkelőcsoportok, Rainer M. János Bevezetés a kádárizmusba című tanulmánykötetét és az 1956-os Intézet Kádárizmus - átereszek című, immár XVII. évkönyvét mutatták be. Az évfordulóhoz időzített kiadványok mellett a párizsi Magyar Füzetekhez, a 100 éve született Bibó Istvánhoz és a forradalmat szellemileg előkészítő Petőfi Körhöz kapcsolódó új internetes tartalomfejlesztések is jelzik, hogy az 1956-os Intézet kutatói változatlan hivatástudattal végzik munkájukat a kedvezőtlen irányú változások (a költségvetés harmadolása, beolvasztás az Országos Széchényi Könyvtár szervezetébe) közepette is.

Gyász 80 éves korában elhunyt Barry Feinstein: fotói olyan sztárok albumait égették be milliók vizuális memóriájába, mint Bob Dylan (The Times they are a-changing), George Harrison (All Things must Pass) vagy Janis Joplin (Pearl).

68 éves korában meghalt Paul Leka: az albán származású amerikai komponista nevét kevesek ismerik, de ő a társszerzője minden idők egyik legismertebb slágerének: a Na Na Hey Hey-t eredetileg csak a Kiss Him Goodbye című dal elejére és végére csapták oda, de önálló életre kelt.

Egy múzeum ékesítése Daniel Libeskind, a Németországban is gyakran dolgozó amerikai építész újabb fejezettel bővítette a "Hogyan viszonyuljunk történelmi örökségünkhöz?" című vitát. Ötemeletnyi üveg-beton-acél éket illesztett a Hadtörténeti Múzeum Drezdában álló neoklasszikus épületéhez, amely I. Vilmos császár egykori fegyverraktárában működik. A 2004-ben indított beruházás 62,5 millió euróba került. E tetemes összeg elköltése nem csupán az épület látványának radikális átalakítását - és a tervezői életmű fényesítését - szolgálta, hanem egy komoly, jelzésértékű üzenet tudatosítását is. Németország új módon akarja kezelni a hadtörténetet: a polgári lakosság perspektívájának bevonásával kívánják ütköztetni az eddig uralkodó felfogást, a hősök, a csaták és a fegyverzet középpontba helyezését. Ennek jegyében alakították át a múzeum állandó kiállítását, amelynek hangsúlyos pontján, az ék csúcsában ama lengyel kisváros, Wielun megsérült útburkoló köveit helyezték el, amelyet elsőként bombáztak a német gépek a második világháborúban, mellettük egy bombázó pilóta és a pusztítást átélő 13 éves lengyel kisfiú portréja. Ezt a változást jelzi a maga módján az újratervezésre kiírt pályázat győztesének bizonyult Libeskind elképzelése is: a sajtóban közzétett megfogalmazás szerint a 135 éves épület szimmetriáját megtörő ék azt szimbolizálja, ahogyan a mai liberális demokrácia félretolta Németország merev autoritárius múltját. (Képeinken a kész épület, a tervező és a makett fölülnézetből.)

Keersmaeker kontra Beyoncé "Miért kell harminc év, mire a populáris kultúra tudomást vesz egy experimentális táncműről?" - tette fel a költői kérdést sajtónyilatkozatában Anne Teresa de Keersmaeker (képünkön) annak kapcsán, hogy Beyoncé Countdown című, Adria Petty rendezte új klipjének koreográfiája és látványvilága nagykanállal merített az ő Rosas danst Rosas (1983) és Achterland (1990) című előadásaiból és az előbbit filmre vivő Thierry De Mey munkájából. A Budapesten is többször szerepelt belga koreográfus pereskedésre nem gondol, igyekszik kellemesebb oldaláról felfogni a dolgot (akkora nézettséget kapott, mint e nélkül soha, ráadásul az amerikai énekesnő nem is tehetségtelen), de rossz néven veszi, hogy Beyoncé stábja nem az ilyenkor elvárható módon járt el.

Man Booker-díj: Julian Barnes The Sense of an Ending című regényével Julian Barnes nyerte az idei Man Booker-díjat. Az egyik legnagyobb presztízsű angol irodalmi elismerés egy 50 ezer fontos csekk mellett mindig komoly példányszám-növekedéssel is jár. Az olvasói érdeklődés erősödése már a díjra jelölt hat könyvet tartalmazó rövid lista szeptemberi kihirdetésekor érzékelhető volt. Julian Barnes három korábbi regénye is szerepelt már a rövid listán - a Flaubert papagája (1984), az Anglia, Anglia (1998) és az Arthur and George (2005) -, de mindig más művek mögé szorult. Ezúttal az ő könyve volt a fogadóirodák favoritja. Regénye főhőse egy hétköznapi, középkorú férfi, aki élete korábbi szakaszaira visszatekintve azzal kénytelen szembesülni, mennyire nem fedik a valóságot az emlékei. Julian Barnes 65 éves, eddig tíz regénye, három-három novellás- és publicisztikai kötete jelent meg, műveit több mint harminc nyelvre fordították le, magyarul - a fentieken kívül - A napba nézve, a Szerelem meg miegymás, a Dumáljuk meg rendesen és A világ története 10 és 1/2 fejezetben olvasható tőle.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.