„Sztálin elvtárs 1941. november 7-én, a Nagy Honvédő Háború legsúlyosabb óráiban a Vörös-téren tartott beszédében Alekszandr Nyevszkijt is azok között a nagy történelmi alakok között említette, akiknek bátor tettei lelkesítik a Szovjetunió népét a német fasiszták elleni harcban. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány Sztálin elvtárs útmutatása nyomán többek között arra buzdította a szovjet történészeket, hogy történelmileg feldolgozzák a novgorodiaknak a német lovagok ellen a Csud-tó jegén vívott ütközetét, amely megállította a rabló teuton kutyafejű lovagok (ahogyan Marx nevezi őket) kelet felé nyomulását; azokét a német megszállókét, akik a kolonizációt a leigázott népek teljes kiszipolyozásával és többnyire kiirtásával hajtották végre.” Egy kora ötvenes évekbeli könyvrecenzióból való az idézet, amely megsejtetheti velünk, milyen előkelő hely jutott a sztálini panteonban a 13. századi vlagyimiri nagyfejedelemnek és az ő leghíresebb, Csud-tavi győzelmének a Német Lovagrend felett. Ennek a Nyevszkij-kultusznak a legmaradandóbb és legértékesebb bizonysága persze vitán felül Szergej Eisenstein 1938-as – a Molotov–Ribbentrop-paktum idején a forgalomból átmenetileg taktikusan kivont – filmje, A jégmezők lovagja, Szergej Prokofjev zenéjével. A kongeniális filmzene utóbb zseniális kantátává is átlényegült és megdicsőült, s ez a prokofjevi Alekszandr Nyevszkij a jövő héten a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar koncertjén hangzik majd fel: Sosztakovics V. szimfóniájával párban és a kiváló orosz-tatár karmester, Alekszandr Szladkovszkij vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, november 25., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
