„Bülow János elbocsátását kérte a meiningeni udvari zenekar igazgatói állásáról, s a herceg rögtön teljesité kérését. A könnyen izgatottságba jövő Bülownak nem első leköszönése és elbocsáttatása ez, s valószínűleg ezúttal sem fog érvényben maradni. A legutóbbi incidensre a kölni eset és Bülownak ennek folytán történt összetűzése Brahmssal adott okot. Bülow ugyanis a meiningeni zenekarral Kölnben adott hangversenyt s előadta Brahms új szimfóniáját. Bülow egész este nagy izgatottságban volt és oly hangosan szidta a kölni közönséget, hogy az első széksorokban ülők meghallhatták. Úgy látszik, a tetszésnyilatkozatokkal nem volt teljesen megelégedve s környezete előtt ezért szidta a kölnieket. A kvalifikálhatatlan címezéseken kívül azt a kifakadását is megértették, hogy »nem tételezhet föl oly közönségnél, mely Nessler Säckingeni trombitása által fúvatja kedvenc nótáit, fogékonyságot Beethoven és Brahms iránt.«”
Így adta hírül a magyar sajtó 1885 decemberében Hans von Bülow leköszönését hercegi csodazenekara éléről, és ha talán nem is egész pontosan ekképp, de azért a karmester távozásának valóban volt köze Brahms frissen bemutatott IV. szimfóniájához és a komponistával támadt ellentétéhez. A Bülow által (is) diadalra vitt szimfónia, valamint a szívének ugyancsak oly kedves Beethoven négy jeles műve most a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar koncertjén hangzik majd fel, méghozzá egy itthon még mindig ritka és ilyesformán említésre külön is érdemes tünemény, azaz egy női karmester, név szerint a kanadai Keri-Lynn Wilson vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, május 12., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
