Interjú

„Őshonos elemek”

Simon Broughton lapszerkesztő, világzenei szakértő

Zene

A Songlines című világzenei magazin megalapítóját a hetvenes évek végén ragadta meg Magyarország zenéje és kultúrája, azóta is visszatérő látogató. 2018-ban Budapest Ritmo díjjal tüntették ki, 2020-ban a Duna Tv számára készített filmet a táncházmozgalomról. Politikai-társadalmi érdeklődése másféle filmeket eredményezett.

Magyar Narancs: Az egyetemen a zene mellett miért az orosz szakot választottad?

Simon Broughton: Angliában az első idegen nyelv a francia volt akkoriban, amelyben elég jó voltam. Másodiknak az oroszt nem valami szocialista szimpátiából választottam, hanem azért, mert tetszettek a különleges betűk. És érdekelt is az a hatalmas, misztikus ország.

MN: Használtad valaha?

SB: Akkoriban igen. Diákként négy hónapot el is töltöttem Minszkben. Aztán később a közép-ázsiai országokban, vagy akár Grúziában nagyon jól jött ez a tudás. A Gorbacsov- és peresztrojka-korszak idején a munkahelyem, a BBC számára sokat forgattam Szovjet-Oroszországban, akkor is megtapasztaltam, milyen óriási előny a nyelvtudás. Például a Klinben levő Csajkovszkij-archívum igazgatónője híresen szigorú, félelmetes asszony volt, de némi teázás után, mivel tudtunk oroszul beszélgetni, nagyon szívélyes volt velem.

MN: Egész életedben zenével foglalkoztál. Játszol valamilyen hangszeren?

SB: Hatéves koromban kezdtem zongorázni, és nem is voltam rossz, de hamar eldöntöttem, hogy nem leszek zenész.

MN: Folyton zenészeket, együtteseket hallgatsz – olykor be is kapcsolódsz a zenélésbe?

SB: A zongora egyáltalán nem való abba a világzenei világba, ahol mozgok. A hangolása is nagyon nyugati, inkább egyfajta szalonhangszernek tekintik. Bár a tangóban használják és a kubai zenészek is fantasztikusan zongoráznak, de nekem nincs ehhez elég gyakorlatom.

MN: Huszonhárom éve alapítottad és szerkeszted a Songlines című világzenei magazint. Hogyan választod ki, hogy miről írtok?

SB: Lehetetlen feladat lenne az egész világról írni, erre nem is vállalkozhatunk. Az olvasóink angol nyelvűek, Európában, Amerikában és Ausztráliában élnek, így ez némiképp meghatározza az anyagot, vagyis azokra koncentrálunk, akik itt turnéznak vagy lemezeket adnak ki; közöttük persze nagyon sok például az afrikai előadó és együttes – Afrika volt a világzene első nagy felfedezettje.

MN: A választásban személyes ízlésed a döntő?

SB: Nem. Sok mindenről írunk, amit én személyesen nem szeretek. Például nem vagyok egy nagy raprajongó, de attól az még egy releváns jelenség, hiszen a rappelők fontos témákat érintenek, ráadásul a helyi nyelven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.