„Végre megpillanthattam Grieg urat… Szemtől szembe lángeszű fényképész benyomását kelti, hátulról nézve pedig hajviselete hasonlóvá teszi őt a napraforgónak nevezett virághoz, melynek magvait annyira kedvelik a papagájok, s amely a vidéki kis vasútállomások kertecskéit szokta díszíteni. Grieg úr egyébként korát meghazudtolóan élénk és nyurga ember. A zenekart nagy körültekintéssel vezényli. […] Grieg egyébiránt hasonló célra tör, mint Ibsen egyik legutóbbi színdarabjának hőse: Solness építőmester, aki olyan házat akar építeni, amelyben a felebarátai otthonosan érzik magukat és boldogok… Grieg úr tegnapi hangversenyén nyomát sem találtam ennek a szépséges vágyálomnak. […] Leghőbb vágyunk, hogy Grieg úr a jövőben méltónak találjon minket arra, hogy – ha zenéjében nem mozgunk is éppen otthonosan, de – legalább boldogító érzést keltsen bennünk.” Ilyen csípős-rosszindulatúan írt 1903-ban idősebb pályatársa, a norvég Edvard Grieg párizsi fellépéséről a meglehetős rendszerességgel kritikaírásra is vállalkozó Claude Debussy. Míg maga Grieg a tárgyalt koncertről ezt jegyezte föl egy hazaküldött levelében: „Végre öreg koromban megtapasztaltam, hogy milyen is az, amikor kifütyülik az embert. E nélkül talán nem is lett volna akkora sikere a koncertnek, mint amilyen volt.”
A délszakias hőség kellős közepén bizony jólesik Grieggel, ezzel a derék északi komponistával (képünkön) foglalkoznunk, és erre ezúttal éppenséggel a Liszt Ferenc Kamarazenekar kínál lehetőséget számunkra. A nagy múltú együttes hétfő esti, utazós tematikájú óbudai hangversenyének műsorát ugyanis Grieg formás Holberg-szvitje fogja megnyitni, hogy muzsikával emlékezhessünk majd meg „a politikus csizmadia” alakjának megteremtőjéről, a norvég–dán Ludwig Holberg báróról, akitől – tegyük a szívünkre a kezünket! – jó eséllyel egy sort sem olvastunk még. A szabadtérre eltervezett koncert utóbb Japánig is elér majd, hogy végül magyar táncok és magyar rapszódiák felé utazzunk Tfirst Péter és zenésztársai vonósjátékát hallgatva (Óbudai Társaskör, július 3., nyolc óra).
Ha módunkban áll, úgy egyéb estéinket is inkább a szabad levegőn töltsük majd, ha máshogy nem megy, hát isten neki, klasszikus zene kíséretében! Mondjuk, a Concerto Budapest nyáresti sorozatának idei utolsó koncertjén, a Pesti Vármegyeháza díszudvarán, ahol Antonio Vivaldi és Astor Piazzolla egyaránt négy-négy évszakkal rukkol majd elő Itália földjéről, illetve a huszadik századi Buenos Airesből (július 6., nyolc óra). A két Négy évszak között azért még egy Vivaldi-négyesverseny is elhangzik, a Concerto Budapest vonóskarának kiválóságait kiemelt szerephez juttatva.
No és persze mehetünk akár a Vajdahunyadvár felé is, ahol váltig Ludwig van Beethoven a király: csütörtök este a MÁV Szimfonikus Zenekar, Gál Tamás és Szabadi Vilmos fogja előadni a halláskárosult bécsi leveskedvelő remekműveit (július 6., fél kilenc). A Fidelio nyitánya, a Hegedűverseny, valamint a VII. szimfónia alkotja majd a műsort a városligeti tó partjához közel.
