Lee Bannon a napfényes Kalifornia szülötte, aki sokáig híres hiphopelőadóknak (Big Shug, Inspectah Deck, Joey Bada$$) készített remek bíteket, amelyek tisztes hírnevet hoztak neki – míg ő más dolgokon is törhette a fejét. Az igazi dobás a tavaly év elején a Ninja Tune-nál megjelent Alternative/Endings című album volt, ahol kábé Aphex Twin, Squarepusher, Luke Vibert és a korai jungle-isták nyomdokain elevenítette fel az eszeveszett ütemű breakbeatek gyártásának remek szokását – mindezt rendkívüli frissességgel és szellemességgel. Most viszont – saját nevén állítólag utoljára – egy egészen másféle, de nem kevésbé izgalmas áruval jelentkezett: a Patterns of Excel látszólag csillámló témák gyűjteménye, ám a darabok belső dinamikával bíró, kerek egésszé rendeződnek – a d&b/jungle motívumokból viszont szinte nyom sem maradt, a mű sokkal inkább az ambient/drone hagyományt gazdagítja.
A szerző rövid, pár perces etűdjeivel is figyelemre méltó érzékkel képes megragadni apró hangulatokat, és közben gátlástalanul játszik a kollektív emlékeinkkel: kis poétikus hangképek után látszólag váratlanul kerül elő a kalapból az Aga régi Ninja- (és Mo’ Wax-) produkciókat idéző „absztrakt” hiphopja, ahonnan Bannon visszatalál a régi, zaklatottabb zenei énjéhez. A nosztalgikus Disneµ Girls, vagy az SDM lehangolt, részeges akkordjai után a Memory 6 mintha egy másik albumot kezdene optimista, reggeli lendülettel, hogy a Towels drone-ban fürdő elmosódottsággal zárja le az egészet – nagyon reméljük, hogy a művész éppen kiteljesedő életművét viszont egyáltalán nem.
Ninja Tune/Neon Music, 2015
