lemez - BLITZEN TRAPPER: AMERICAN GOLDWING

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. szeptember 29.

Zene

Bizsergetően militáns hangzású neve dacára a portlandi Blitzen Trapper afféle kedvesen szétszórt folk-rockban utazik, amely megannyi egyéb forrásvidék alkalmi gondozása mellett legkivált a 70-es évek szakállas folkistáinak patinás örökségét ápolja, valamint a 90-es dekád zajba mártott indie-rockjának fésületlen szellemét. Illetve újabban inkább az előbbit, mert a néhány éve a Sub Pophoz szerződött banda érésével párhuzamban egyre inkább felfedezte magának az amerikai rock hőskorszakának klasszikusait Dylantől a CSNY-on át a Grateful Deadig.
Bizsergetõen militáns hangzású neve dacára a portlandi Blitzen Trapper afféle kedvesen szétszórt folk-rockban utazik, amely megannyi egyéb forrásvidék alkalmi gondozása mellett legkivált a 70-es évek szakállas folkistáinak patinás örökségét ápolja, valamint a 90-es dekád zajba mártott indie-rockjának fésületlen szellemét. Illetve újabban inkább az elõbbit, mert a néhány éve a Sub Pophoz szerzõdött banda érésével párhuzamban egyre inkább felfedezte magának az amerikai rock hõskorszakának klasszikusait Dylantõl a CSNY-on át a Grateful Deadig. Aminek fényében nem különösebben megrázó fordulat, hogy Eric Earley zenekara a hatodik sorlemezen már teljes mellszélességgel átadta magát a vonatkozó évtized iránti nosztalgiának. A korai anyagok hebrencsen játékos hangfekvése végképp a múlté, az érdes hangzást régiessé koszolt, egyúttal elegáns és gazdag hangkép váltotta föl, az egykori vadulások pedig a mûfaji kereteket soha el nem hagyó szolid rockolásokká szelídültek - szóval az American Goldwing egészében úgy fest, mint egy virtigli folk/country-rock lemez a hetvenes évek elejérõl. Annak mondjuk nem is rossz, helyén van minden a Neil Young-os steel gitároktól a háttérben kalandozó bárzongorán át az itt-ott beköszönõ bendzsóig, a szövegeket pedig valósággal ellepi az országúti por és a kóborló elbeszélõ sûrû magánya. Csak valahogy a dalokból hiányzik a kraft. Korábban a BT inkább játszott a sémákkal, most viszont szimplán lubickol bennük - ilyenformán a legújabb anyag aligha több, mint a Dylanek és Youngok elõtti tengermély, ámde annál feledhetõbb fõhajtás.

Sub Pop, 2011

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.