lemez - BLITZEN TRAPPER: AMERICAN GOLDWING

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. szeptember 29.

Zene

Bizsergetően militáns hangzású neve dacára a portlandi Blitzen Trapper afféle kedvesen szétszórt folk-rockban utazik, amely megannyi egyéb forrásvidék alkalmi gondozása mellett legkivált a 70-es évek szakállas folkistáinak patinás örökségét ápolja, valamint a 90-es dekád zajba mártott indie-rockjának fésületlen szellemét. Illetve újabban inkább az előbbit, mert a néhány éve a Sub Pophoz szerződött banda érésével párhuzamban egyre inkább felfedezte magának az amerikai rock hőskorszakának klasszikusait Dylantől a CSNY-on át a Grateful Deadig.
Bizsergetõen militáns hangzású neve dacára a portlandi Blitzen Trapper afféle kedvesen szétszórt folk-rockban utazik, amely megannyi egyéb forrásvidék alkalmi gondozása mellett legkivált a 70-es évek szakállas folkistáinak patinás örökségét ápolja, valamint a 90-es dekád zajba mártott indie-rockjának fésületlen szellemét. Illetve újabban inkább az elõbbit, mert a néhány éve a Sub Pophoz szerzõdött banda érésével párhuzamban egyre inkább felfedezte magának az amerikai rock hõskorszakának klasszikusait Dylantõl a CSNY-on át a Grateful Deadig. Aminek fényében nem különösebben megrázó fordulat, hogy Eric Earley zenekara a hatodik sorlemezen már teljes mellszélességgel átadta magát a vonatkozó évtized iránti nosztalgiának. A korai anyagok hebrencsen játékos hangfekvése végképp a múlté, az érdes hangzást régiessé koszolt, egyúttal elegáns és gazdag hangkép váltotta föl, az egykori vadulások pedig a mûfaji kereteket soha el nem hagyó szolid rockolásokká szelídültek - szóval az American Goldwing egészében úgy fest, mint egy virtigli folk/country-rock lemez a hetvenes évek elejérõl. Annak mondjuk nem is rossz, helyén van minden a Neil Young-os steel gitároktól a háttérben kalandozó bárzongorán át az itt-ott beköszönõ bendzsóig, a szövegeket pedig valósággal ellepi az országúti por és a kóborló elbeszélõ sûrû magánya. Csak valahogy a dalokból hiányzik a kraft. Korábban a BT inkább játszott a sémákkal, most viszont szimplán lubickol bennük - ilyenformán a legújabb anyag aligha több, mint a Dylanek és Youngok elõtti tengermély, ámde annál feledhetõbb fõhajtás.

Sub Pop, 2011

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”