Lemez - Csak egy van - Susumu Yokota: Mother

  • - minek -
  • 2009. február 19.

Zene

A japán születésű és otthon is jelentős respektnek örvendő Susumu Yokota nevét viszonylag korán megismerhette az elektronikus tánczenékért rajongó európai publikum: 1992-től jelentek meg maxijai Németországban, a következő évben pedig kijött az áttörést hozó (s már címében is emblematikus) The Frankfurt-Tokyo Connection. A sajátján kívül több álnéven (egyebek mellett Stevia, Prism) is dolgozó Yokota hamar elismerést vívott ki magának azzal, ahogy képes volt megragadni a zenei elektronika szinte minden aspektusát. Egyaránt készített alaposan, gondos mestermunkával összehegesztett technó, house, sőt elektro és breakbeat stílusú klubzenéket - ugyanakkor rendre finom ambient elektronikával kápráztatta el az efféle, otthon hallgatós zenék híveit: máig is keresett és nagyra becsült darab valamennyi, a legendás Leaf Recordsnál kiadott, szofisztikáltan koncepciózus albuma. Eme kettősség idővel elhalványult: - minek -

A japán születésű és otthon is jelentős respektnek örvendő Susumu Yokota nevét viszonylag korán megismerhette az elektronikus tánczenékért rajongó európai publikum: 1992-től jelentek meg maxijai Németországban, a következő évben pedig kijött az áttörést hozó (s már címében is emblematikus) The Frankfurt-Tokyo Connection. A sajátján kívül több álnéven (egyebek mellett Stevia, Prism) is dolgozó Yokota hamar elismerést vívott ki magának azzal, ahogy képes volt megragadni a zenei elektronika szinte minden aspektusát. Egyaránt készített alaposan, gondos mestermunkával összehegesztett technó, house, sőt elektro és breakbeat stílusú klubzenéket - ugyanakkor rendre finom ambient elektronikával kápráztatta el az efféle, otthon hallgatós zenék híveit: máig is keresett és nagyra becsült darab valamennyi, a legendás Leaf Recordsnál kiadott, szofisztikáltan koncepciózus albuma. Eme kettősség idővel elhalványult: a kétezres évek elejétől-közepétől kezdve Yokota érdeklődése egyértelműen a hangszobrászat felé fordult - munkáiban harmonikusan ötvöződik a japán és a nyugati klasszikus zenei hagyomány az ambient elektronika és a legkifinomultabb, mindig érzelemmel teli house (már amikor egyáltalán beenged kompozícióiba tánczenei hatásokat...). Munkáit jórészt saját, Skintone nevű kiadójánál, illetve a nem kevésbé érdemdús Lo Recordingsnál publikálja. Ezen kiadók, illetve a már említett Leaf legszűkebb környezetéből jöttek azok az alkotótársak is, akikkel elkészítette legújabb konceptalbumát, a Mothert, mely - címének megfelelően - az anyaság rejtelmeit járja körül.

A művész, tőle korántsem szokatlan módon, szabatosan megírt és előadott, néha szívfájdítóan gyönyörű dalokat rakott össze, amihez persze kellettek megfelelő vokalisták is. A mesebeli orgánummal megáldott, zenéit a Leafnél publikáló Nancy Elizabeth hangja tökéletesen illik ebbe az univerzumba, akárcsak a kiadótárs Caroline Rossé is, aki amúgy már szerepelt Yokota kettővel korábbi albumán, a Wonder Waltzon. De énekel itt Anna Bronsted a (Robin Guthrie és Simon Raymonde által pártfogolt) Our Broken Gardenből, illetve Casper Clausen a szintén dán Efterklangból - az egyik legmegragadóbb darabot, a Tree Surgeont pedig a korábban már méltatott The Chap két beltagja, Clair Hope és Panos Ghikas adja elő. A Mother dalcsokra a varázslatos hangulatú énektémák által összefűzve válik egyetlen, határozott célú és rendeltetésű zenefolyammá - a valóság és a képzelet összeolvad, s egyfajta éber álomban hallgatjuk végig az albumot. Lehetne keresni a Yokotát inspiráló hatásokat: klasszikus hatvanas-hetvenes évekbeli easy listening stílusú filmzenék éppúgy beugranak, mint a Cocteau Twins - Nancy Elisabeth hangja néha amúgy is Liz Frasert juttatja eszünkbe (a Breeze vagy a 12 Days 12 Days szinte be is illeszthető a skótok kései munkái közé). Ám a japán zenész és az általa összefogott kis kollektíva munkája mégis letagadhatatlanul egyedi, s minden elemében magán viseli egy fejlett stílusérzékkel és muzikalitással megáldott alkotó szorgos kezének nyomát.

Lo Recordings/Neon Music, 2009

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.