Lemez - Csak egy van - Susumu Yokota: Mother

  • - minek -
  • 2009. február 19.

Zene

A japán születésű és otthon is jelentős respektnek örvendő Susumu Yokota nevét viszonylag korán megismerhette az elektronikus tánczenékért rajongó európai publikum: 1992-től jelentek meg maxijai Németországban, a következő évben pedig kijött az áttörést hozó (s már címében is emblematikus) The Frankfurt-Tokyo Connection. A sajátján kívül több álnéven (egyebek mellett Stevia, Prism) is dolgozó Yokota hamar elismerést vívott ki magának azzal, ahogy képes volt megragadni a zenei elektronika szinte minden aspektusát. Egyaránt készített alaposan, gondos mestermunkával összehegesztett technó, house, sőt elektro és breakbeat stílusú klubzenéket - ugyanakkor rendre finom ambient elektronikával kápráztatta el az efféle, otthon hallgatós zenék híveit: máig is keresett és nagyra becsült darab valamennyi, a legendás Leaf Recordsnál kiadott, szofisztikáltan koncepciózus albuma. Eme kettősség idővel elhalványult: - minek -

A japán születésű és otthon is jelentős respektnek örvendő Susumu Yokota nevét viszonylag korán megismerhette az elektronikus tánczenékért rajongó európai publikum: 1992-től jelentek meg maxijai Németországban, a következő évben pedig kijött az áttörést hozó (s már címében is emblematikus) The Frankfurt-Tokyo Connection. A sajátján kívül több álnéven (egyebek mellett Stevia, Prism) is dolgozó Yokota hamar elismerést vívott ki magának azzal, ahogy képes volt megragadni a zenei elektronika szinte minden aspektusát. Egyaránt készített alaposan, gondos mestermunkával összehegesztett technó, house, sőt elektro és breakbeat stílusú klubzenéket - ugyanakkor rendre finom ambient elektronikával kápráztatta el az efféle, otthon hallgatós zenék híveit: máig is keresett és nagyra becsült darab valamennyi, a legendás Leaf Recordsnál kiadott, szofisztikáltan koncepciózus albuma. Eme kettősség idővel elhalványult: a kétezres évek elejétől-közepétől kezdve Yokota érdeklődése egyértelműen a hangszobrászat felé fordult - munkáiban harmonikusan ötvöződik a japán és a nyugati klasszikus zenei hagyomány az ambient elektronika és a legkifinomultabb, mindig érzelemmel teli house (már amikor egyáltalán beenged kompozícióiba tánczenei hatásokat...). Munkáit jórészt saját, Skintone nevű kiadójánál, illetve a nem kevésbé érdemdús Lo Recordingsnál publikálja. Ezen kiadók, illetve a már említett Leaf legszűkebb környezetéből jöttek azok az alkotótársak is, akikkel elkészítette legújabb konceptalbumát, a Mothert, mely - címének megfelelően - az anyaság rejtelmeit járja körül.

A művész, tőle korántsem szokatlan módon, szabatosan megírt és előadott, néha szívfájdítóan gyönyörű dalokat rakott össze, amihez persze kellettek megfelelő vokalisták is. A mesebeli orgánummal megáldott, zenéit a Leafnél publikáló Nancy Elizabeth hangja tökéletesen illik ebbe az univerzumba, akárcsak a kiadótárs Caroline Rossé is, aki amúgy már szerepelt Yokota kettővel korábbi albumán, a Wonder Waltzon. De énekel itt Anna Bronsted a (Robin Guthrie és Simon Raymonde által pártfogolt) Our Broken Gardenből, illetve Casper Clausen a szintén dán Efterklangból - az egyik legmegragadóbb darabot, a Tree Surgeont pedig a korábban már méltatott The Chap két beltagja, Clair Hope és Panos Ghikas adja elő. A Mother dalcsokra a varázslatos hangulatú énektémák által összefűzve válik egyetlen, határozott célú és rendeltetésű zenefolyammá - a valóság és a képzelet összeolvad, s egyfajta éber álomban hallgatjuk végig az albumot. Lehetne keresni a Yokotát inspiráló hatásokat: klasszikus hatvanas-hetvenes évekbeli easy listening stílusú filmzenék éppúgy beugranak, mint a Cocteau Twins - Nancy Elisabeth hangja néha amúgy is Liz Frasert juttatja eszünkbe (a Breeze vagy a 12 Days 12 Days szinte be is illeszthető a skótok kései munkái közé). Ám a japán zenész és az általa összefogott kis kollektíva munkája mégis letagadhatatlanul egyedi, s minden elemében magán viseli egy fejlett stílusérzékkel és muzikalitással megáldott alkotó szorgos kezének nyomát.

Lo Recordings/Neon Music, 2009

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.