Lemez - Egy lépést előre - Subscribe: Bookmarks

  • Vincze Ádám
  • 2011. április 28.

Zene

Nehéz dolga volt a budapesti Subscribe-nak, hiszen előző teljes lemezük, a 2007-ben megjelent, Fonogram-díjat is kapott Stuck Progress To Moon kiváló alkotás volt, és a népszerűségnek addig részükről nem látott fokára is röpítette a komplex, eleven rockban utazó zenekart. Tizedik születésnapjukat már a Petőfi Csarnokban ünnepelhették egy önálló koncerten, ahol majdnem sikerült telt házat produkálniuk, és ez komoly fegyvertény egy nem kimondottan kommersz zenét játszó, szigorúan angol nyelven éneklő csapattól.
Az ezt követő anyag, a 2009 decemberében megjelent Contradictions kislemez inkább a kiválóan eltalált Edda-feldolgozás (Kölyköd voltam) és az említett születésnapi koncert DVD-felvétele miatt volt érdekes: az ott megjelent két új dal inkább volt nevezhető kis rosszindulattal alkotói zsákutcának, mint a Stuck Progress... teljes értékű folytatásának, így hát különösen érdekes volt, hogy mire lesz képes a Subscribe a rég várt új nagylemezén.

A válasz természetesen egy mondatban elmondható: a Subscribe-nak a Contradictions vakvágánya után sikerült elkészítenie a Stuck Progress... méltó folytatását, méghozzá úgy, hogy egyetlen dal kivételével egyáltalán nem lett hallgatóbarátabb a zenéje. Ez az egy dal, az Álomtégla a zenekar történetében először elejétől a végéig magyarul íródott: a szerkezetében is hagyományos, tökéletesen fülbemászó refrénnel meghintett darab tökéletes kitörési pont lehet a Subscribe-nak: egy komolyabb rádiós nyomatás még a mostaninál is magasabb szintre röptethetné a zenekart.

Más kérdés, hogy az Álomtégla hallatán lemezt vásárló hallgatók mit fognak tudni kezdeni a lemez többi részével. A Subscribe ugyanis, annak ellenére, hogy képes azonnal megragadó énekdallamokra és olyan betétekre, amelyek hallgathatóvá teszik a lemezt, ennél jóval komplexebb dalszerkezetekben gondolkodik. A zenekartól szokatlanul visszafogott Books For The Dyslexicsszel például nem valószínű, hogy első hallásra meg tud barátkozni az átlaghallgató, pedig a végén Tilk Máté énekes óriásit alakít, de ennél még nagyobb telitalálat a zúzósabban induló, zongorás refrénben kicsúcsosodó Bitter Boundary végére illesztett gyerekkórus, amire az ember hökkenten kapja fel a fejét, de nem megy át giccsbe. A Between Heaven And Her megint egy visszafogottabb, mégis kiváló darab, ami tökéletesen reprezentálja a Subscribe zenei és hozzáállásbeli érettségét, a nyitó Anxiety Found The Shape Of Contradictions: Act II. Delusionben pedig a másik énekes, Csongor Bálint helyez el egy tökéletesen eltalált, kicsit a Queenre emlékeztető betétet, ami pont ugyanúgy nem lóg ki a zenei kontextusból, mint az előző anyag népdalbetétje. A Bookmarks még sokkal több érdekességet is tartogat a belemélyedőknek, a hangmérnök-producerként is funkcionáló Horváth Attila gitáros által összehozott hangzás pedig nyugati színvonalú, úgyhogy 2011-ben vitathatatlanul az egyik legfontosabb és legjobb hazai rockzenei anyag a Subscribe-é.

Twelvetones Records, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.