Deskripciós munkánkat ugyan jelentõsen megkönnyíti, ha Finket, polgári nevén Fin Greenallt egyszerûen csak a Ninja Tune kiadó José Gonzálezeként jellemezzük, ám igazságtalan volna a brit énekes-dalszerzõt oly sikeres svéd kollégája szimpla kópiájának beállítani. A hasonlóság persze tagadhatatlan, hiszen Greenall zenéjének éppúgy a minimalista és repetitív akusztikus gitárfutamok s az ezeket kísérõ szomorkás, puha férfihang a legmarkánsabb vonásai, énekstílusa azonban inkább kötõdik a soul-r'n'b hagyományhoz, s ez a roppant érzelemdús tónus pompásan illeszkedik a csendes éjszakai zenéhez, amelyet két kísérõtársa, Guy Whittaker basszusgitáros és Tim Thornton dobos (jól hallhatóan mindketten a bristoli trip-hop szerelmesei) tölt meg diszkréten vibráló feszültséggel. Fink immáron negyedik lemeze igen magasan kezd a szép fokozatosan egymásra fektetett basszus-, dob-, zongora- és gitárhangokból magabiztosan felépített címadó búbánathimnusszal - ezt a minõséget aztán már csak a vendégénekesek kórusával csodaszép gospellé formálódó zárószám, a Walking In The Sun képes elérni, de a kettõ közötti fél órában is akadnak kiemelhetõ tételek, elsõsorban érdekes módon azok a dalok (a See It All és a Q&A), amelyekben a gitárhangok alig is vannak jelen. De giccsmentesen szép, ízlésesen temperált a többi dal is, legföljebb kevésbé markánsak a kontúrjaik.
Ninja Tune/Neon Music, 2009
****
