A Korog a szakma zenekara Magyarországon: ahhoz képest, hogy a harmadik lemezüknél tartanak (három és felediknél pontosabban, ha beleszámoljuk a Próbáld újrát, amin néhány remix mellett a teljes Corpus Kriszti demó is megtalálható az összes klasszikussal az Elsiető ég alatt-tól az Egy nap és máig), még mindig csak néhányan ismerik őket a jól tájékozott zenészkollégákon és újságírókon kívül, akik aztán évente egyszer rituálészerűen egybegyűlnek az aktuális Sziget Korog-fellépésén, rendszerint hajnali három óra tájékán. Annyit kell tudni még róluk, hogy három lemezük mindegyikén más-más felállás zenél a kemény magnak tekinthető Ágoston Péter-Sebestyén Balázs-Lukács Dávid trió mellett: az Álmodj makkalon még Simon Gábor recsegte mikrofonba szürreális dalszövegeit, a Korog című anyagot Csihar Attilával, Magyarország egyetlen külföldön is elismert metálzenészével készítették (lásd még Mayhem, Keep Of Kalessin és még ezer más), a Mumuson pedig Molnár Kolos, az egykori Neural Booster-vokalista bömböl, és a jelen lemezen is vendégeskedő, a zenekarból eddig már tizenháromszor ki- majd visszaszállt Keszei Krisztián gitáros helyére is érkezett egy új zenész.
A Mumus a címével ellentétben már teljesen angol nyelvű, ahogy a Csiharral készített elődje is az volt, és alighanem felesleges lenne dalról dalra összehasonlítani a Korog eddigi munkásságával. A zenekar ugyanis annyira precízen alakította ki saját, páratlan, ide-oda forgolódó ritmusokra és némi rock 'n' rollos témázgatásra épülő, morózus énekkel felspécizett zenéjét, hogy aki ismeri és kedveli őket, már borítékolhatóan megszerezte valahonnan a Mumust, a beavatatlanoknak meg pontosan elég az előbbi félmondat, hogy betájolhassák a zenei irányvonalat. Azoknak a rajongóknak pedig, akik mégsem hallották még ezt az anyagot, elég annyit tudniuk, hogy a Csiharral felvett lemez diabolikus sötétsége és brutalitása (fontos megjegyezni, hogy Csihar munkássága esetében ezek a jelzők egyáltalán nem puszta szóvirágok) után a Mumus jóval lelazultabb és rock 'n' rollosabb lett (találóan growl 'n' rollnak aposztrofálja a banda), körülbelül olyan, mint amilyen az Álmodj makkal volt. A lemez legjobbjában, az Encounter The Bogeymanben konkrétan benne is van valamelyik korai klasszikus főriffje, arról nem is beszélve, hogy Molnár Kolos itt majdnem pontosan úgy rikácsol, mint aki tudja, hova tűnt Simon Gábor, csak persze angolul, és ugyanennek a dalnak az ikergitározós lezárása talán az amúgy egységesen erős, alig több mint félórás lemez legszebb pillanata. Találkozunk a Szigeten, hajnalban.
Nail Records, 2008
