Igazából két külön lemezanyagot takar a cím: a Pine jellegzetessége a szintetizátorok és a samplerek bõ kézzel mért alkalmazása, ami azt jelzi, hogy a Masters of Reality nem ragadt bele a rockklisék ismételgetésébe. A nyitó King Richard TLH egy óriási Goss-téma, Queens of the Stone Age-re emlékeztetõ, repetitív rock'n'roll-riffel és jellegzetes énekdallamokkal, amelyek hallatán le sem tagadhatná a Beatles hatását az idén ötvenéves mester; a ciklust záró Johnny's Dream elszállós témázgatása pedig maga a space rock mennyország.
Nem enged a színvonalból a "kettes" lemez sem, hiszen a szellõsebb, lecsupaszítottabb hangzású, kevesebb elektronikával operáló dalok közt olyan gyöngyszemek is megbújnak, mint például a Masters-mércével szokatlanul brutálisan induló, majd középtempós rock'n'rollba forduló Testify To Love, a slágeres Rosie's Presence, vagy az albumzáró, tizenkét perces Alfalfa, ami mintha a Johnny's Dream második része lenne.
A Pine/Cross Dover kiváló lemez: a mai mércével hosszúnak tûnõ több mint ötven perc alatt sem fordul egyszer sem unalomba, és ha valakinek már elege van a stoner színtér ötlettelen bandáiból, komoly kedvencet avathat ezzel a "dupla" albummal.
Brownhouse, 2009
*****
