Lemez - Nem a múltban - Gang Of Four: Content

  • - minek -
  • 2011. február 3.

Zene

Kétségbevonhatatlan tény, hogy a Gang Of Four a posztpunkkorszak egyik legbefolyásosabb legendája: életművük jó része mai füllel is élvezetes, hatásuk kézzelfogható, és remekül kihallható a boldog utódok szerzeményeiből is. Meglepő, hogy látszólag mennyire egyszerű dolgokon múlik az, ha valami érdekeset és maradandót akarunk alkotni - legalábbis a pop-/rockzenében.
Az ő esetükben az előfeltételek közé tartozott az akkoriban éppen virulens kritikai marxista gondolkodás - legalábbis dalszövegszintű - elsajátítása, no és kellő nyitottság a világ akkor izgalmasnak tűnő zenéi iránt. Televisionből, Wire-ből, fehér garázs/rhythm & blues zenékből, fekete funkból, diszkóból, jamaicai dubból az ő agyukban pont ez jött ki - s ezért hálás is nekik a komplett utókor. Ráadásul első hivatalos feloszlásuk (1984) óta rendszeresen újraalakulnak, amit persze elősegít, hogy valahogy sosem mennek ki a divatból. Voltaképpen mindegy is, hogy Kiedis, Flea, M. Stipe vagy a megboldogult Kurt Cobain mit nyilatkozgatott össze saját zenekari, hatástörténeti oral history gyanánt: ha meghallgatjuk a Yeah Yeah Yeahs I Love A Man In Uniform-remixét, nyilvánvalóvá válik a kapcsolat a jelen (de legalábbis a közeli múlt) jó néhány előadójához. S míg közülük a Bloc Party szünetel, a The Rapture pedig csupán alkalmi dj-mixekben utazik, a hét éve (akkor eredeti felállásban!) újjáalakult Gang Of Four új lemezanyagot adott ki - és nem is rosszat!

A Content abszolút visszanyúl a kezdetekhez, és maximálisan Andy Gill gitáros kemény, a punkból és a funkból táplálkozó staccatóira épül, amit precízen támaszt alá a viszonylag újdonsült ritmusszekció (Thomas McNeice basszer és Mark Heaney dobos, akik 2006-ban álltak Hugo Burnham és Dave Allen helyére) hol kíméletlen, hol a kellő határokon belül dögös játéka. Jon King elegánsan ideges énekhangja a régi - mindehhez pedig képesek voltak megfelelő számban jó és érdekes dalokat komponálni, még ha eme kalkulus nem is éri el a tízet (márpedig ennyi itemből áll az új lemez). A Contentnek határozottan jót tesz az újrahallgatás - sőt a régebbi albumokkal való összevetés is. A hasonlatosságok hangsúlyosabbá s egyben örvendetesebbé is válnak, a különbségek pedig nyilvánvalóvá teszik, hogy a Go4 tagjai nem a múltban élnek.

A Who Am I? Franz Ferdinandot (sőt, a Primal Screamet) megszégyenítő rock/soul stomper, az I Can't Forget Your Lonely Face pont a megfelelő mértékben hozza vissza a funkot a lábunkba, az I Party All The Time pedig tökéletes önreferenciális diszkó-punk darab. Még azt is megengedhetik maguknak, hogy a lassabb, de még izgalmasan lüktető zárószámban (I Can See From Far Away) jól felismerhetően s aligha szándéktalanul utaljanak egy Kiss-motívumra (az I Was Made For Lovin' You kislemez alig pár héttel korábban jött ki, mint az első Gang Of Four-album, az 1979-es Entertainment!). A koncertrepertoár stabil darabja lesz mind, csak győzzük kivárni, míg az utunkba kerülnek valamely idei fesztiválon.

Grönland/Deep Distribution, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.