A Content abszolút visszanyúl a kezdetekhez, és maximálisan Andy Gill gitáros kemény, a punkból és a funkból táplálkozó staccatóira épül, amit precízen támaszt alá a viszonylag újdonsült ritmusszekció (Thomas McNeice basszer és Mark Heaney dobos, akik 2006-ban álltak Hugo Burnham és Dave Allen helyére) hol kíméletlen, hol a kellő határokon belül dögös játéka. Jon King elegánsan ideges énekhangja a régi - mindehhez pedig képesek voltak megfelelő számban jó és érdekes dalokat komponálni, még ha eme kalkulus nem is éri el a tízet (márpedig ennyi itemből áll az új lemez). A Contentnek határozottan jót tesz az újrahallgatás - sőt a régebbi albumokkal való összevetés is. A hasonlatosságok hangsúlyosabbá s egyben örvendetesebbé is válnak, a különbségek pedig nyilvánvalóvá teszik, hogy a Go4 tagjai nem a múltban élnek.
A Who Am I? Franz Ferdinandot (sőt, a Primal Screamet) megszégyenítő rock/soul stomper, az I Can't Forget Your Lonely Face pont a megfelelő mértékben hozza vissza a funkot a lábunkba, az I Party All The Time pedig tökéletes önreferenciális diszkó-punk darab. Még azt is megengedhetik maguknak, hogy a lassabb, de még izgalmasan lüktető zárószámban (I Can See From Far Away) jól felismerhetően s aligha szándéktalanul utaljanak egy Kiss-motívumra (az I Was Made For Lovin' You kislemez alig pár héttel korábban jött ki, mint az első Gang Of Four-album, az 1979-es Entertainment!). A koncertrepertoár stabil darabja lesz mind, csak győzzük kivárni, míg az utunkba kerülnek valamely idei fesztiválon.
Grönland/Deep Distribution, 2011
