Martijn, Nik és Thijs, a három holland zenemunkás még a groningeni egyetemi évek alatt ismerkedett meg, amit hamarosan közös barkácsolás követett. Nem is bírtak leállni: az utóbbi hét évben valami elképesztõ mennyiségû megjelenést produkáltak - népszerûségük pedig nõttön nõtt, többek között kis hazánkban is. A zömmel a drum and bass kötelezõen ajánlott szakirodalmát gyarapító maxik után itt az elsõ album, ami sok tanulsággal szolgál - az ortodox rajongókat alighanem meg fogja lepni, bár talán örömet is szerez. Azt már eddig is tudni lehetett, hogy a Noisia, már csak kíváncsiságból is, nyitott más stílusok felé - jellemzõ, hogy példaképeik között leginkább a Prodigyt, a Daft Punkot, no meg a gyomorba markoló basszusok királyát, Dave Tippert emlegették (és akkor még nem beszéltünk a Justice-féle french elektro hatásáról...). Nos, ha az új, Split The Atom címû album nem is egy kifejezett határtörés, azért bõven akad rajta izgalmas hallgatnivaló. Az meg tényleg a minden koncepciót negligáló, néha azért öncélúnak tûnõ stiláris gazdagságot mutatja, hogy a szabálytalanul is kerek tech/funk/break/elektro/house hibrideket rendre egy majdhogynem barátságos drum and bass téma váltja, hogy azután következzen egy lassabb, már-már dubstepbe hajló tört ritmika, esetleg egy ujjgyakorlatnyi zenei intermezzo. A vendégmûvészek közül a közelmúltban az A38-on tomboló sikerrel szereplõ Foreign Beggars korrektül hozza a tõlük elvárt õrületet - s az is örvendetes, hogy a rokon lélek Amon Tobinnal is szépen egymásra találtak. S akkor most szólnánk: szombat este Budapesten pakolnak a hollandok, mint most (is) kiderült, lesz mibõl válogatni.
Vision/Neon Music 2010
**** alá
