lemez - REALISTIC CREW: FREEDOM EATS THE SOUL

  • - minek -
  • 2009. augusztus 6.

Zene

Két év telt el az Overcome megjelenése óta, s nem hiába: az új RC-album, ha lehet, még érettebb, hatásosabb és kiforrottabb, mint elődje volt. Pedig látszólag nem sok változás történt a csapatban - ugyanúgy Kalotás Csaba és Vranik Krisztián a két kulcsember: felváltva írják meg a dalok nagyját, amelyek azután az alkotótársak segedelmével nyerik el végleges formájukat.
Két év telt el az Overcome megjelenése óta, s nem hiába: az új RC-album, ha lehet, még érettebb, hatásosabb és kiforrottabb, mint elõdje volt. Pedig látszólag nem sok változás történt a csapatban - ugyanúgy Kalotás Csaba és Vranik Krisztián a két kulcsember: felváltva írják meg a dalok nagyját, amelyek azután az alkotótársak segedelmével nyerik el végleges formájukat. S az új lemezen is fellelhetõ markáns, karakteres Realistic-szerzeményekben afféle szabályos "minidrámák" zajlanak. A látszólag lassan bontakozó, sûrû atmoszférájú zenei témából mintha kinõne egy másik, s lesz belõle egyszer old-skool jungle (Absolution), máskor finom, füstös dzsessz (Kebudapest Morgue Limited) vagy éppen lüktetõ minimal house (Bar Though). Csak bolyongunk a hangokból rakott labirintusban, s nem sejthetjük, mikor támad hátba egy vészjósló, fenyegetõ basszus (Free Animals Anthem), egy fura hangminta, zongora-, cselló- vagy trombitafutam. Ha már a közremûködõknél tartunk: külön ki kell emelnünk Berger Dalma vokális produkcióját: a számok többségét az õ teljesen egyedi, számtalan regiszteren játszó hangja teszi teljessé (pontosan ezért oly sajnálatos, hogy az énekesnõ és a zenekar útjai a lemez elkészülte után elváltak).

Az utóbbi évek RC-produkciói, a két album, s az egyszerre vizuális és akusztikus élményt adó élõ fellépések megnyitották az utat az esetleges nemzetközi siker felé. A számos rangos külhoni fesztivált megjárt zenekar életében elvileg már nem játszhat szerepet a "ha" és a "de" - talán csak egy lépésre vannak attól, hogy továbbjussanak a magyar zenei NB I-bõl.

Szerzõi kiadás, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.