lemez - REALISTIC CREW: FREEDOM EATS THE SOUL

  • - minek -
  • 2009. augusztus 6.

Zene

Két év telt el az Overcome megjelenése óta, s nem hiába: az új RC-album, ha lehet, még érettebb, hatásosabb és kiforrottabb, mint elődje volt. Pedig látszólag nem sok változás történt a csapatban - ugyanúgy Kalotás Csaba és Vranik Krisztián a két kulcsember: felváltva írják meg a dalok nagyját, amelyek azután az alkotótársak segedelmével nyerik el végleges formájukat.
Két év telt el az Overcome megjelenése óta, s nem hiába: az új RC-album, ha lehet, még érettebb, hatásosabb és kiforrottabb, mint elõdje volt. Pedig látszólag nem sok változás történt a csapatban - ugyanúgy Kalotás Csaba és Vranik Krisztián a két kulcsember: felváltva írják meg a dalok nagyját, amelyek azután az alkotótársak segedelmével nyerik el végleges formájukat. S az új lemezen is fellelhetõ markáns, karakteres Realistic-szerzeményekben afféle szabályos "minidrámák" zajlanak. A látszólag lassan bontakozó, sûrû atmoszférájú zenei témából mintha kinõne egy másik, s lesz belõle egyszer old-skool jungle (Absolution), máskor finom, füstös dzsessz (Kebudapest Morgue Limited) vagy éppen lüktetõ minimal house (Bar Though). Csak bolyongunk a hangokból rakott labirintusban, s nem sejthetjük, mikor támad hátba egy vészjósló, fenyegetõ basszus (Free Animals Anthem), egy fura hangminta, zongora-, cselló- vagy trombitafutam. Ha már a közremûködõknél tartunk: külön ki kell emelnünk Berger Dalma vokális produkcióját: a számok többségét az õ teljesen egyedi, számtalan regiszteren játszó hangja teszi teljessé (pontosan ezért oly sajnálatos, hogy az énekesnõ és a zenekar útjai a lemez elkészülte után elváltak).

Az utóbbi évek RC-produkciói, a két album, s az egyszerre vizuális és akusztikus élményt adó élõ fellépések megnyitották az utat az esetleges nemzetközi siker felé. A számos rangos külhoni fesztivált megjárt zenekar életében elvileg már nem játszhat szerepet a "ha" és a "de" - talán csak egy lépésre vannak attól, hogy továbbjussanak a magyar zenei NB I-bõl.

Szerzõi kiadás, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.