lemez - RUFUS WAINWRIGHT: ALL DAYS ARE NIGHTS - SONGS FOR LULU

Mivel néhány évvel ezelőtt a bécsi Arenában megtapasztaltam, hogy a kortárs popzene Jean-Honoré Fragonard-ja soktagú zenekara nélkül, a bódítóan extravagáns hangszerelések mellőzésével, mindössze a zongorája vagy az akusztikus gitárja segítségével is képes lenyűgözően szuggesztív és szórakoztató lenni, ez év elején ijedelem nélkül fogadhattam a hírt, hogy kanadai hősünk százszázalékos szólómunkára készül, amin kizárólag az énekhangja és a zongorajátéka kap majd szerepet. Rufus Wainwright az All Days Are Nightsról azonban nemcsak a további hangszereket száműzte, hanem ezzel egy időben javarészt eltávolította az őt annyira jellemző játékosságot és a lerázhatatlanul tapadós dallamokat is. Wainwright hatodik stúdiólemeze a gyásznak, a bánatnak, a veszteségnek szentelt anyag.

Mivel néhány évvel ezelõtt a bécsi Arenában megtapasztaltam, hogy a kortárs popzene Jean-Honoré Fragonard-ja soktagú zenekara nélkül, a bódítóan extravagáns hangszerelések mellõzésével, mindössze a zongorája vagy az akusztikus gitárja segítségével is képes lenyûgözõen szuggesztív és szórakoztató lenni, ez év elején ijedelem nélkül fogadhattam a hírt, hogy kanadai hõsünk százszázalékos szólómunkára készül, amin kizárólag az énekhangja és a zongorajátéka kap majd szerepet. Rufus Wainwright az All Days Are Nightsról azonban nemcsak a további hangszereket számûzte, hanem ezzel egy idõben javarészt eltávolította az õt annyira jellemzõ játékosságot és a lerázhatatlanul tapadós dallamokat is.

Wainwright hatodik stúdiólemeze a gyásznak, a bánatnak, a veszteségnek szentelt anyag. Megírása közben lett világos számára, hogy édesanyja, a folkénekesnõ Kate McGarrigle nem tudja legyõzni a rákot, amivel (idén januárban bekövetkezett haláláig) négy hosszú éven át viaskodott. A szomorú korszakot itt-ott a lehetõ legkonkrétabb sorok idézik fel a csüggedt, a szerelemmel és az álmokkal is sokat foglalkozó szövegekben, amelyeket a szerzõ az õ továbbra is csodálatos, néhány percig bármilyen közegben figyelmet követelõ tenorján határozottabb irány nélkül énekelget magának a borongós, csuklógyakorlatoknak tetszõ, arpeggiókban dús zongoraalapok fölé. Három, komplexebb melódiafragmentumokkal megzenésített Shakespeare-szonett és egy ária a dalnok két évvel ezelõtti operájából hivatott változatosabbá tenni a mûvet - négy sajátos, ám hamar felejthetõ pihenõ a hosszú, monoton gyászmenetben.

Universal, 2010

**