lemez - Stateless: Matilda

  • - minek -
  • 2011. március 24.

Zene

A leedsi Stateless négy évvel ezelőtt remekül összerakott, revelatív lemezzel mutatkozott be - azóta a Ninja Tune-hoz szerződtek, faképnél hagyta őket a zenekészítésben központi szerepet játszó Rod Buchanan-Dunlop, s felléptek mindenhol, csak nálunk nem. Az énekes-gitáros Chris James főszereplésével elkészült új lemezanyag hallatán nyilvánvaló: ezúttal nagyobbat akartak markolni, s még a korábbi dolgaiknál is változatosabb, izgalmasabb programot összerakni.
A leedsi Stateless négy évvel ezelõtt remekül összerakott, revelatív lemezzel mutatkozott be - azóta a Ninja Tune-hoz szerzõdtek, faképnél hagyta õket a zenekészítésben központi szerepet játszó Rod Buchanan-Dunlop, s felléptek mindenhol, csak nálunk nem. Az énekes-gitáros Chris James fõszereplésével elkészült új lemezanyag hallatán nyilvánvaló: ezúttal nagyobbat akartak markolni, s még a korábbi dolgaiknál is változatosabb, izgalmasabb programot összerakni.

Az izgalom kétségtelenül megmaradt: éppenséggel nem lehet állítani, hogy a Matilda néhány hallgatás után megunható volna. Sokkal inkább az tûnik fel, hogy a lemez szerkezete finoman szólva is enigmatikus, textúrája pedig zavarba ejtõen gazdag. A korábban Björkkel is dolgozó Damian Taylor vezérletével rögzített dalok most is jól ki vannak találva, a hozzájuk illesztett hangkulisszában pedig egyaránt, de dalról dalra eltérõ mértékû szerepet kap a - korábbiakhoz képest tán még hangsúlyosabb - elektronika és a "hagyományos" rockzenei eszköztár. Néha már kifejezetten akusztikus elemek dominálnak, a Song For The Outsidert pedig a Balanescu String Quartet értõ közremûködésével sikerült ilyen bombasztikussá varázsolni. Amúgy természetesen az is nyilvánvaló, hogy a zenekari tagok sokat hallgatják korunk orrnehéz tánczenéit - de hát egy kis dubstepszerû basszushangzat és ritmikai struktúra (Ariel, Assassinations) csak segíti a beindulást. De mindegy is, mennyi potenciális inspirációs forrás jut eszünkbe a Matilda hallgatása során - a végére kétségtelenül csak õk maradnak, a hatás pedig minden fenntartás ellenére maradandó.

Ninja Tune/Neon Music, 2011

****

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."