lemez - Stateless: Matilda

  • - minek -
  • 2011. március 24.

Zene

A leedsi Stateless négy évvel ezelőtt remekül összerakott, revelatív lemezzel mutatkozott be - azóta a Ninja Tune-hoz szerződtek, faképnél hagyta őket a zenekészítésben központi szerepet játszó Rod Buchanan-Dunlop, s felléptek mindenhol, csak nálunk nem. Az énekes-gitáros Chris James főszereplésével elkészült új lemezanyag hallatán nyilvánvaló: ezúttal nagyobbat akartak markolni, s még a korábbi dolgaiknál is változatosabb, izgalmasabb programot összerakni.
A leedsi Stateless négy évvel ezelõtt remekül összerakott, revelatív lemezzel mutatkozott be - azóta a Ninja Tune-hoz szerzõdtek, faképnél hagyta õket a zenekészítésben központi szerepet játszó Rod Buchanan-Dunlop, s felléptek mindenhol, csak nálunk nem. Az énekes-gitáros Chris James fõszereplésével elkészült új lemezanyag hallatán nyilvánvaló: ezúttal nagyobbat akartak markolni, s még a korábbi dolgaiknál is változatosabb, izgalmasabb programot összerakni.

Az izgalom kétségtelenül megmaradt: éppenséggel nem lehet állítani, hogy a Matilda néhány hallgatás után megunható volna. Sokkal inkább az tûnik fel, hogy a lemez szerkezete finoman szólva is enigmatikus, textúrája pedig zavarba ejtõen gazdag. A korábban Björkkel is dolgozó Damian Taylor vezérletével rögzített dalok most is jól ki vannak találva, a hozzájuk illesztett hangkulisszában pedig egyaránt, de dalról dalra eltérõ mértékû szerepet kap a - korábbiakhoz képest tán még hangsúlyosabb - elektronika és a "hagyományos" rockzenei eszköztár. Néha már kifejezetten akusztikus elemek dominálnak, a Song For The Outsidert pedig a Balanescu String Quartet értõ közremûködésével sikerült ilyen bombasztikussá varázsolni. Amúgy természetesen az is nyilvánvaló, hogy a zenekari tagok sokat hallgatják korunk orrnehéz tánczenéit - de hát egy kis dubstepszerû basszushangzat és ritmikai struktúra (Ariel, Assassinations) csak segíti a beindulást. De mindegy is, mennyi potenciális inspirációs forrás jut eszünkbe a Matilda hallgatása során - a végére kétségtelenül csak õk maradnak, a hatás pedig minden fenntartás ellenére maradandó.

Ninja Tune/Neon Music, 2011

****

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.