Lemez - Szörfözni fagyban - Új magyar lemezek

  • - minek -
  • 2008. december 18.

Zene

Smárton Trió+1: Smárton Trió+1Gelka: Less Is More Cadic: Basic

Gelka: Less Is More A Gelka címke alatt alkotó Alex és Sergio (azaz Dömötör Sándor és Kürti Csaba) nem kevesebb, mint hét éve gyárt zenéket - meglehetős nemzetközi siker mellett, amit kevés magyar előadó mondhat el magáról. 2003 és 2008 között öt szerzeményük került fel különböző Café Del Mar-válogatásokra, zenéik pedig felkeltették a Nightmares On Wax, azaz George Evelyn figyelmét is, aki nem is habozott saját címkéjén kiadni a magyar duó debütáló lemezét. Az ifjú zenekészítők finoman összetapasztott, helyenként kifejezetten szexi, hol lassabb, hol középtempós, de mindenképpen ráérős szerzeményekkel töltötték fel a lemezt - egytől egyig jól sikerült hangulatzene, amelynek hallatán hátradől az ember, és kortyol egy jó nagyot a pohárból. A dzsesszes, funkos, helyenként kifejezetten bluesos hangulatokból, jól eltalált hangmintákból, no meg a gondosan megírt dob-basszusalapokból mixelt zenei kollázshoz remekül simul a vokalisták soulos énekhangja vagy éppen toastolása. Mert a Gelka zenéje akkor kezd el igazán élni, ha meghallja az ember Senát (a nyitó So Many Ways, a Find The Place, a Blame vagy az alkalmilag savazásba torkolló Angry Eyes című darabokban egyaránt igen erőteljes a jelenléte) - esetleg a laza NOW-kollektívába tartozó Ricky Ranking szájmenését, vagy Elsa May finom, visszafogott énekhangját (Soon). Az is igaz persze, hogy az efféle, többnyire downtempónak/lounge-nak gúnyolt zenék hajlamosak háttérzeneként, jobb-rosszabb színvonalú liftzeneként szolgálni - ennek egyetlen ellenszere, ha az alkotók annyi ötletpatront rejtenek el szerzeményeikben, amennyit csak bírnak. A Gelka duó dicséretére szóljon, hogy nem fukarkodtak a minőségi hozzávalókkal: bár zenéik formabontónak korántsem nevezhetők, azért a jóleső izgalom se veszett ki belőlük teljesen. (Wan On/Deep Distribution, 2008) ****

Smárton Trió+1: Smárton Trió+1 Minden kétség nélkül állítható, hogy Sütő Márton egyike napjaink legtehetségesebb és leg-kreatívabb gitárosainak, és ráadásul komponistának sem utolsó (amúgy jó pár évet lehúzott korábban az Egy Kiss Erzsi Zenében is). Évek óta muzsikál együtt Kovács Zoltán bőgőssel (ex-Makám, aki többek között Szalóki Ágival és Bognár Szilvivel is dolgozott) és G. Szabó Hunorral (aki Grencsónál és a némileg rokonlélek Qualitonban is dobol). Ez a feszes, precíz összjátékon alapuló trió számos klubkoncerten bizonyította, miként lehet laza, mégis összefogott játékkal lenyűgözni a kényes ízlésű publikumot, s közben finom gesztusokkal feltámasztani egy olyan zenei hagyományt, amely a fiatal törzsközönségnek legfeljebb a zsigereiben él. Az első Smárton Trió lemez (Még nem tudom, 2006) üdén és frissen tálalta elénk a hatvanas-hetvenes évek fordulójának zenei hangulatát: rhythm & blues, dzsessz és funk - szabadon választottan kötött formák keretében szellemes improvizációk. Idén azután csatlakozott Premecz Mátyás billentyűs is (ő többek között Barabás Lőrinc zenésztársa), azóta nevükben a +1 - s vele együtt az archaikusan gyönyörű Hammond-hangzás is beépült a zenéjükbe. Friss lemezükön, ha lehet, még jobban érvényesülnek a bluesos/rockos hatások, sőt utalásszerűen visszanyúlnak az ős-gitárzenekarok (lásd: Shadows) vagy éppen a szörf-pop bandák zenei hagyatékához - amely megszüntetve-megőrizve, de máig kísérti az utókort. S ha nem volna elég ez a dinamikus, néha hangszerpárbajba forduló improvizációs zene, a Dream című opusban feltűnik a tüneményes Harcsa Veronika, s igéző hangjával valami furcsa, álomszerű hangulatot kölcsönöz a számnak. Esetükben végképp nyilvánvaló: nem elég meghallgatni a lemezt, de élőben is látni kell őket - szerencsére ez sem reménytelen feladat (lemezbemutató december 20-án, a Take Five-ban!). (Hunnia Records, 2008) *****

Cadic: Basic Csupán tavaly jelent meg Cadik és zenésztársai Membran néven készített, tíz év munkáját magában rejtő dupla CD-je (Closed), s máris kezünkben a frissebb, szerzői lemez, amely az utóbbi néhány év zenei kísérleteinek lenyomata. Az album sajátos reflexió mindarra, ami Cadikot, a példátlanul sikeres dj-t (hosszú évek óta Palotai partnere a pultban) és a szintúgy több mint évtizedes múlttal megáldott zenekészítőt foglalkoztatta (a szándék a szerző előadásában: visszaadni a hiphop kultúrának mindazt, amit egykor tőle kapott). Rendkívüli műgonddal összerakott darabok sorakoznak egymás után: a cinek, lábdobok, mélyek mind rendben vannak - nagyon is konkrét hangulatok és már majdnem filmszerű, "tájfestő" zenék sorakoznak egymás mellett. A kompozíciók erejét jelzi, hogy a magyar kollégák és barátok (Sena, Judy Jay, Dizko Stu, Zeek) mellett az amerikai underground hiphop szcéna több legendás figuráját is sikerült megnyerni egy kis kreatív kollaborációra. Itt virít és nyomja a szöveget a Stones Throw kiadványokról ismert nyugati parti M.E.D. (aka Medaphoar), a Salt Lake Cityt képviselő Blu, illetve Detroit és térsége olyan meghatározó figurái, mint a Slum Village-ben rappelő Elzhi, Phat Kat, az Invincible-Finale duó, valamint One Be Lo. De az egyik legszebb momentum mégis az utolsó előtti Zoska Beat, ahol a leheletfinom zenei szövet és Judy Jay utánozhatatlan hangja valami egészen egyedi, szinergikus elegyet alkot. Ezt a lemezt kár lenne kihagyni - hiba volna, amit előbb-utóbb mélyen megbánnának. (Peta Electric 2004/Deep Distribution, 2008) *****

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.