lemez - THE ORB FEATURING DAVID GILMOUR: METALLIC SPHERES

Valljuk be, azért erre már lehetett számítani. Dr. Alex Patersonnek, az Orb egyetlen állandó és amúgy alapító tagjának gyerekkorában a Meddle címû Pink Floyd-album volt a kedvence, az Orb fellépésein mindig is amolyan floydos háttérvetítések kísérték a zenét, a Live 93 címû koncertlemezük borítója az 1977-es Floyd-album emlékezetes artworkjének a paródiája, és még sorolhatnánk az összefonódásokat. Éppen ezért nem is volt csoda, hogy amikor nemrég Paterson megkérdezte David Gilmourt, lenne-e kedve rágitározni az új Orb-lemez dalaira, akkor a 64 éves zenész egyszer csak felbukkant a stúdióban a hangszereivel, és a vége nem szimpla vendégfellépés, hanem komplett kollaboratív album lett.

A Metallic Spheres bizonyos értelemben olyan, mint egy hetvenes évekbeli Mike Oldfield- vagy Vangelis-lemez: két dalból (vagyis oldalból) áll, mindkettõ meghaladja a 20 percet. Az ambient technós hangzás visszatalál az Orb korai korszakához, amikor még annyira népszerûek voltak, hogy a U.F.Orb címû lemezük number one lett a brit lemezlistán. Az új munka szintén egész jó eladásokat produkál, de ennek nyilván a húzónév Gilmour is oka. Aki szerencsére sok más egomániás gitárnyûvõvel ellentétben nem tolakszik az elõtérbe; a hangját is csak ritkán hallani, inkább effektezik, gitárhangokat nyújt, és betölti az ûrt, de szó szerint. A Metallic Spheres igazi space-album: a mindig is sci-fi-mániában szenvedõ Paterson a veterán gitárossal olyan lemezt rántott össze, amit ûrutazás közben lehetne a legjobban élvezni.

Columbia/Sony, 2010

*** és fél