Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - THE ORB FEATURING DAVID GILMOUR: METALLIC SPHERES

Zene

Valljuk be, azért erre már lehetett számítani. Dr.
Valljuk be, azért erre már lehetett számítani. Dr. Alex Patersonnek, az Orb egyetlen állandó és amúgy alapító tagjának gyerekkorában a Meddle címû Pink Floyd-album volt a kedvence, az Orb fellépésein mindig is amolyan floydos háttérvetítések kísérték a zenét, a Live 93 címû koncertlemezük borítója az 1977-es Floyd-album emlékezetes artworkjének a paródiája, és még sorolhatnánk az összefonódásokat. Éppen ezért nem is volt csoda, hogy amikor nemrég Paterson megkérdezte David Gilmourt, lenne-e kedve rágitározni az új Orb-lemez dalaira, akkor a 64 éves zenész egyszer csak felbukkant a stúdióban a hangszereivel, és a vége nem szimpla vendégfellépés, hanem komplett kollaboratív album lett.

A Metallic Spheres bizonyos értelemben olyan, mint egy hetvenes évekbeli Mike Oldfield- vagy Vangelis-lemez: két dalból (vagyis oldalból) áll, mindkettõ meghaladja a 20 percet. Az ambient technós hangzás visszatalál az Orb korai korszakához, amikor még annyira népszerûek voltak, hogy a U.F.Orb címû lemezük number one lett a brit lemezlistán. Az új munka szintén egész jó eladásokat produkál, de ennek nyilván a húzónév Gilmour is oka. Aki szerencsére sok más egomániás gitárnyûvõvel ellentétben nem tolakszik az elõtérbe; a hangját is csak ritkán hallani, inkább effektezik, gitárhangokat nyújt, és betölti az ûrt, de szó szerint. A Metallic Spheres igazi space-album: a mindig is sci-fi-mániában szenvedõ Paterson a veterán gitárossal olyan lemezt rántott össze, amit ûrutazás közben lehetne a legjobban élvezni.

Columbia/Sony, 2010

*** és fél

Előző cikk a rovatban koncert- NAWAL
Következő cikk a rovatban Kiállítás - A józanság esztétikája - Manifesta 8

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Kritika

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Kritika

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

Kritika

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

Kritika

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

Belpol

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.