lemez - THE TROUSERS: SOUL MACHINE

Nézőpont kérdése, szerencsés-e, hogy Kőváry Zoltán, a The Trousers gitáros-énekese az erősen indie-hatással induló csapatában - még a név is arra a korszakra utal, amellyel kapcsolatban Lénárd Laci, a Metal Hammer főnöke nyögte be anno az örökbecsűt: soha ne bízz olyan zenekarban, ahol a név the-vel kezdődik és s-re végződik - hirtelen felfedezte a Hellacopterst és a skandináv rock `n' rollt, ennek megfelelően kezdett öltözni, és a zenekarnevet megtartva ebben a szellemben írt egy lemeznyi új dalt. Ha az ember felülemelkedik a fentieken, akkor akár kellemes szórakozást is jelenthet a Soul Machine, Kőváry ugyanis meglehetősen alaposan magába szívta a kortárs nagyok zenéjét.

Nézõpont kérdése, szerencsés-e, hogy Kõváry Zoltán, a The Trousers gitáros-énekese az erõsen indie-hatással induló csapatában - még a név is arra a korszakra utal, amellyel kapcsolatban Lénárd Laci, a Metal Hammer fõnöke nyögte be anno az örökbecsût: soha ne bízz olyan zenekarban, ahol a név the-vel kezdõdik és s-re végzõdik - hirtelen felfedezte a Hellacopterst és a skandináv rock `n' rollt, ennek megfelelõen kezdett öltözni, és a zenekarnevet megtartva ebben a szellemben írt egy lemeznyi új dalt.

Ha az ember felülemelkedik a fentieken, akkor akár kellemes szórakozást is jelenthet a Soul Machine, Kõváry ugyanis meglehetõsen alaposan magába szívta a kortárs nagyok zenéjét. Az elsõ klipnóta, a Mortal Moon például kimondottan érdekes, és talán ebben érzõdik a legkevésbé a skandináv színtér hatása, s a kicsit késõbb érkezõ Revelation is erõs a nyilvánvaló Hellacopters-beütés ellenére. A produkció viszont harmatos: a vélhetõen a hetvenes évek világát felidézni akaró hangzás csak az enyhén torzított gitár miatt lett korabeli, egyébként meglehetõsen ványadtra sikerült, és a dalokban sincs meg az a húzás, ami miatt annyira lehet szeretni a szintén a hippikorszakba buzult Hellacopters kései lemezeit is, az akcentus pedig akár mókásnak is nevezhetõ. Valószínûleg a Soul Machine dalainak a koncertek szolgáltatnak majd igazságot: ott talán az itt tökéletesen fölösleges Stooges-feldolgozás, az I Wanna Be Your Dog is ütni fog, itt viszont sajnos hiányzik az átütõ energia, ami talán a legnagyobb baj ezzel az albummal.

Twelvetones, 2010

***