lemez - TIGA: CIAO!

  • - minek -
  • 2009. szeptember 17.

Zene

Voltaképpen dicséretes, hogy alig három évvel az előző után itt az újabb Tiga-album - lustább embernek ismertük mi a léha neo-elektropop kanadai császárát. Amúgy Tiga sosem tartozott az otthoni magányban bütykölő szociopata zsenik közé: lehetőség szerint minden számát más-más zenebrigáddal rögzíti lemezre, hogy még véletlenül se váljék a dolog unalmassá.
Voltaképpen dicséretes, hogy alig három évvel az elõzõ után itt az újabb Tiga-album - lustább embernek ismertük mi a léha neo-elektropop kanadai császárát. Amúgy Tiga sosem tartozott az otthoni magányban bütykölõ szociopata zsenik közé: lehetõség szerint minden számát más-más zenebrigáddal rögzíti lemezre, hogy még véletlenül se váljék a dolog unalmassá. Az új albumnál adott volt a Soulwax-duó kreatív asszisztenciája, s az sem volt meglepõ, hogy régi cimborái, Jesper Dählbeck és Jori Hulkkonen is odatették a magukét - s aligha okozott problémát az elképzelések összecsiszolása mondjuk James Murphyvel (DFA-kollektíva, LCD Soundsystem), vagy a szintén honfitárs (de azért többnyire Berlinben élõ) Jason "Gonzalez" Beckkel. És lõn: a Ciao!-n kedvünkre turkálhatunk, mert akad ott minden: kicsit James Bond-betétdalra emlékeztetõ beteg tech-popdal (Luxury) éppúgy, mint döngölõs tánczene (Beep, Beep, Beep), vagy éppen savazós, röfögõs elektro-partibomba (Mind Dimension, What You Need). Amúgy a gondosan és többnyire jó ízléssel összerakott Tiga-szerzemények magjában rendre egy-egy dalkezdeményt találunk, melyeket persze hõsünk emblematikus énekbeszédjén élvezhetünk - külön köszönettel tartozunk a jelentõs adag iróniával felvértezett alkotónak azért, hogy mellékelte a dalok szövegét, melyek tobzódnak a szándékolt banalitásban. Azért ez a sok melankolikus érzemény valahol félig-meddig komoly is: erre utalhat például a balladisztikusan kezdõdõ, majd neo/space diszkóba forduló zárószám (Love Don't Dance Here Anymore) is - de azért a végén mégiscsak az ellenállhatatlan szintigrúvok gyõznek.

Different/Neon Music, 2009

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”