Voltaképpen dicséretes, hogy alig három évvel az elõzõ után itt az újabb Tiga-album - lustább embernek ismertük mi a léha neo-elektropop kanadai császárát. Amúgy Tiga sosem tartozott az otthoni magányban bütykölõ szociopata zsenik közé: lehetõség szerint minden számát más-más zenebrigáddal rögzíti lemezre, hogy még véletlenül se váljék a dolog unalmassá. Az új albumnál adott volt a Soulwax-duó kreatív asszisztenciája, s az sem volt meglepõ, hogy régi cimborái, Jesper Dählbeck és Jori Hulkkonen is odatették a magukét - s aligha okozott problémát az elképzelések összecsiszolása mondjuk James Murphyvel (DFA-kollektíva, LCD Soundsystem), vagy a szintén honfitárs (de azért többnyire Berlinben élõ) Jason "Gonzalez" Beckkel. És lõn: a Ciao!-n kedvünkre turkálhatunk, mert akad ott minden: kicsit James Bond-betétdalra emlékeztetõ beteg tech-popdal (Luxury) éppúgy, mint döngölõs tánczene (Beep, Beep, Beep), vagy éppen savazós, röfögõs elektro-partibomba (Mind Dimension, What You Need). Amúgy a gondosan és többnyire jó ízléssel összerakott Tiga-szerzemények magjában rendre egy-egy dalkezdeményt találunk, melyeket persze hõsünk emblematikus énekbeszédjén élvezhetünk - külön köszönettel tartozunk a jelentõs adag iróniával felvértezett alkotónak azért, hogy mellékelte a dalok szövegét, melyek tobzódnak a szándékolt banalitásban. Azért ez a sok melankolikus érzemény valahol félig-meddig komoly is: erre utalhat például a balladisztikusan kezdõdõ, majd neo/space diszkóba forduló zárószám (Love Don't Dance Here Anymore) is - de azért a végén mégiscsak az ellenállhatatlan szintigrúvok gyõznek.
Different/Neon Music, 2009
**** és fél
