Lemez - Zsákutca - The Streets: Computers And Blues

Zene

Kevés olyan zenekar (vagy előadó) indult a nullás években, amellyel kapcsolatban azt lehetett elmondani, hogy nem valami korábbi műfajt, sőt konkrét együttest/énekest kopíroz, hanem valami egészen újat alkot - a The Streets néven munkálkodó Mike Skinner ezen ritkaságszámba menő egyedek egyike. A UK garage színtér prominens figurájaként elővezetett, minimalista zenével aláfestett dumálásai egy komplett angol generáció szócsövévé emelték, akinek mindegyik szavára érdemes odafigyelni.
Skinnernek a most megjelent ötödik albumával lejárt a nagykiadós szerződése, és beváltani látszik ígéretét, miszerint a Computers And Blues az utolsó album, amit The Streets néven jelentet meg.

A közel tíz éve indult karrier első állomása a bombaként berobbanó Original Pirate Material volt 2002-ben: a "mockney", vagyis kamu londoni akcentussal rappelő birminghami srác mindenkit levett a lábáról egy olyan időszakban, amikor a popszínteret a garázsrockzenekarok uralták. A két évvel későbbi A Grand Don't Come For Free pedig egyenesen szupersztárt csinált belőle - a happy enddel záruló konceptlemez eljutott a lista első helyéig, akárcsak a róla kimásolt sláger, a Dry Your Eyes. A 2006-os The Hardest Way To Make An Easy Livingen a középosztály problémái helyett már a hírnévvel járó nehézségekről regélt a borítón egy Rolls Royce-szal pózoló Skinner, és ez amolyan fordulópont volt a karrierjében: sokan vélték úgy, hogy a nagy siker rossz hatással volt rá, és túlságosan megnőtt az arca. Számukra volt csattanós válasz a 2008-as, pozitívabb Everything Is Borrowed, melyen hősünk megbékélt önmagával, és megmutatta, hogy a humora továbbra is a régi.

Most pedig itt a búcsúlemez: a Computers And Blues valóban (ahogy Skinner előzetesen mondta róla) egy sötét, futurisztikus album. Ezzel persze nincs is semmi gond, de a seregnyi vendégsztár (Sharlene Hector, Laura Vane, Clare Maguire énekesnők, valamint Robert Harvey a Musicból) segédletével felvett dalok az ég adta világon semmit nem tesznek hozzá a Streets-életműhöz. Működik a bevált recept: rap a verzékben, vendégének a refrénben, rövid dalok, helyenként jópofa szövegek, de semmi több. Nincs sláger, nincsenek kiemelkedő pillanatok, a témák sem izgalmasak, legfeljebb egy-két reflexió a modern tömegkommunikációra, ami érdekes: az Outside Inside-ban szóba jön a torrentezés, az OMG-ben meg a Facebook, amikor is Skinner meglátja, hogy szíve hölgye "kapcsolatban van". Az egyetlen emlékezetesebb darab a záródal (Lock The Locks), melyben a főhős kiüríti íróasztalát, és elhagyja az irodát a dobozaival. Persze úgyis tudja mindenki, hogy ezzel csak a Streetsnek van vége, Mike Skinnernek nem - jön még ő a mi utcánkba, vagy mi az övébe.

Atlantic/Warner, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.