Lemez - Zsákutca - The Streets: Computers And Blues

Zene

Kevés olyan zenekar (vagy előadó) indult a nullás években, amellyel kapcsolatban azt lehetett elmondani, hogy nem valami korábbi műfajt, sőt konkrét együttest/énekest kopíroz, hanem valami egészen újat alkot - a The Streets néven munkálkodó Mike Skinner ezen ritkaságszámba menő egyedek egyike. A UK garage színtér prominens figurájaként elővezetett, minimalista zenével aláfestett dumálásai egy komplett angol generáció szócsövévé emelték, akinek mindegyik szavára érdemes odafigyelni.
Skinnernek a most megjelent ötödik albumával lejárt a nagykiadós szerződése, és beváltani látszik ígéretét, miszerint a Computers And Blues az utolsó album, amit The Streets néven jelentet meg.

A közel tíz éve indult karrier első állomása a bombaként berobbanó Original Pirate Material volt 2002-ben: a "mockney", vagyis kamu londoni akcentussal rappelő birminghami srác mindenkit levett a lábáról egy olyan időszakban, amikor a popszínteret a garázsrockzenekarok uralták. A két évvel későbbi A Grand Don't Come For Free pedig egyenesen szupersztárt csinált belőle - a happy enddel záruló konceptlemez eljutott a lista első helyéig, akárcsak a róla kimásolt sláger, a Dry Your Eyes. A 2006-os The Hardest Way To Make An Easy Livingen a középosztály problémái helyett már a hírnévvel járó nehézségekről regélt a borítón egy Rolls Royce-szal pózoló Skinner, és ez amolyan fordulópont volt a karrierjében: sokan vélték úgy, hogy a nagy siker rossz hatással volt rá, és túlságosan megnőtt az arca. Számukra volt csattanós válasz a 2008-as, pozitívabb Everything Is Borrowed, melyen hősünk megbékélt önmagával, és megmutatta, hogy a humora továbbra is a régi.

Most pedig itt a búcsúlemez: a Computers And Blues valóban (ahogy Skinner előzetesen mondta róla) egy sötét, futurisztikus album. Ezzel persze nincs is semmi gond, de a seregnyi vendégsztár (Sharlene Hector, Laura Vane, Clare Maguire énekesnők, valamint Robert Harvey a Musicból) segédletével felvett dalok az ég adta világon semmit nem tesznek hozzá a Streets-életműhöz. Működik a bevált recept: rap a verzékben, vendégének a refrénben, rövid dalok, helyenként jópofa szövegek, de semmi több. Nincs sláger, nincsenek kiemelkedő pillanatok, a témák sem izgalmasak, legfeljebb egy-két reflexió a modern tömegkommunikációra, ami érdekes: az Outside Inside-ban szóba jön a torrentezés, az OMG-ben meg a Facebook, amikor is Skinner meglátja, hogy szíve hölgye "kapcsolatban van". Az egyetlen emlékezetesebb darab a záródal (Lock The Locks), melyben a főhős kiüríti íróasztalát, és elhagyja az irodát a dobozaival. Persze úgyis tudja mindenki, hogy ezzel csak a Streetsnek van vége, Mike Skinnernek nem - jön még ő a mi utcánkba, vagy mi az övébe.

Atlantic/Warner, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.