Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Lemez: Az éjszaka zenéi (Martha Argerich koncertlemeze)

  • - csont -
  • 2002. augusztus 22.

Zene

Az EMI egyre-másra adja ki a szó minden értelmében elbűvölő argentin Martha Argerichnek az amszterdami Concertgebouwban rögzített zongorakoncertjeit, a mostani CD a harmadik a sorban. Az 1978 májusában, illetve 1979 áprilisában előadott műsoron a romantikus zongorazene egyik csúcsa (Schumann: Fantasiestücke) mellett két Ravel-darab szerepel (Szonatina; Gaspard de la nuit) - érdekes párosítás, mely mindkét komponistának jót tesz, csökkenti Schuman szentimentalizmusát, erősíti Ravel formaérzékét. Romantika és posztromantika áll itt szemben egymással, összeköti őket a különféle zenei karakterek odaadó megrajzolása. Sem a Schumann- mű, sem a Gaspard de la nuit nem nevezhető tisztán programzenének, de némi irodalmi ihletés tagadhatatlan mindkettőjüknél.
Az EMI egyre-másra adja ki a szó minden értelmében elbűvölő argentin Martha Argerichnek az amszterdami Concertgebouwban rögzített zongorakoncertjeit, a mostani CD a harmadik a sorban. Az 1978 májusában, illetve 1979 áprilisában előadott műsoron a romantikus zongorazene egyik csúcsa (Schumann: Fantasiestücke) mellett két Ravel-darab szerepel (Szonatina; Gaspard de la nuit) - érdekes párosítás, mely mindkét komponistának jót tesz, csökkenti Schuman szentimentalizmusát, erősíti Ravel formaérzékét. Romantika és posztromantika áll itt szemben egymással, összeköti őket a különféle zenei karakterek odaadó megrajzolása. Sem a Schumann- mű, sem a Gaspard de la nuit nem nevezhető tisztán programzenének, de némi irodalmi ihletés tagadhatatlan mindkettőjüknél.

Az 1837-ben keletkezett Schumann-darabnak már a címei is literátus emberre vallanak, mutatóba kettő: Des Abends (Estefelé), Traumes Wirren (Álombeli zűrzavar). Persze nem novellák ezek, hanem inkább amolyan prózaversek, ha már mindenképpen irodalmi műfajokat kell megnevezni. Éjszakai zene szinte mindegyik, nem csupán a címek alapján. Schumann két állapotot ismert: a hektikás, már-már hisztérikus pátoszt (groteszket) és az elomló zsongást, fűszeres elandalodást. Ennek legszebb példája a Warum? (Miért?) című rövid suttogás.

Argerich mindamellett inkább a tüzes, lendületes tételekben remekel, az Aufschwung (Lendület) vagy az Ende vom Lied (A dal vége) ritkán hallható ilyen kutyakopogós modorban. Sokat kockáztat azzal, hogy már évek óta élő felvételeket ad ki, de csak a legritkább esetben maszatos vagy túl harsány a játéka. De mindenért kárpótol az abszolút eleven művészi jelenlét.

A hajmeresztő technikai követelményeket támasztó Gaspard de la nuit Argerich állandó műsorszáma. Ravel háromrészes művében szintén az éjszakáé az egyik főszólam. Argerich hangbűvész: ritkán hallani ilyen varázslatos zongorahangot, opálos holdfényzenét (Ondine). A befejező Scarbo ebben a dermesztően precíz előadásban elveszíti alapvetően karakterjellegét, jeges vízióvá válik, odatársul Bartók legtépettebb hajszáihoz.

- csont -

EMI Classics 5 57101 2

Előző cikk a rovatban Könyv: Egy régi kortársunk (Péterfy Jenő zenekritikái)
Következő cikk a rovatban Háromkirályság

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Kritika

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Kritika

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Kritika

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Kritika

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

Kritika

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

Kritika

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

A szerk.

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

A szerk.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.