Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Lemez: Az éjszaka zenéi (Martha Argerich koncertlemeze)

  • - csont -
  • 2002. augusztus 22.

Zene

Az EMI egyre-másra adja ki a szó minden értelmében elbűvölő argentin Martha Argerichnek az amszterdami Concertgebouwban rögzített zongorakoncertjeit, a mostani CD a harmadik a sorban. Az 1978 májusában, illetve 1979 áprilisában előadott műsoron a romantikus zongorazene egyik csúcsa (Schumann: Fantasiestücke) mellett két Ravel-darab szerepel (Szonatina; Gaspard de la nuit) - érdekes párosítás, mely mindkét komponistának jót tesz, csökkenti Schuman szentimentalizmusát, erősíti Ravel formaérzékét. Romantika és posztromantika áll itt szemben egymással, összeköti őket a különféle zenei karakterek odaadó megrajzolása. Sem a Schumann- mű, sem a Gaspard de la nuit nem nevezhető tisztán programzenének, de némi irodalmi ihletés tagadhatatlan mindkettőjüknél.
Az EMI egyre-másra adja ki a szó minden értelmében elbűvölő argentin Martha Argerichnek az amszterdami Concertgebouwban rögzített zongorakoncertjeit, a mostani CD a harmadik a sorban. Az 1978 májusában, illetve 1979 áprilisában előadott műsoron a romantikus zongorazene egyik csúcsa (Schumann: Fantasiestücke) mellett két Ravel-darab szerepel (Szonatina; Gaspard de la nuit) - érdekes párosítás, mely mindkét komponistának jót tesz, csökkenti Schuman szentimentalizmusát, erősíti Ravel formaérzékét. Romantika és posztromantika áll itt szemben egymással, összeköti őket a különféle zenei karakterek odaadó megrajzolása. Sem a Schumann- mű, sem a Gaspard de la nuit nem nevezhető tisztán programzenének, de némi irodalmi ihletés tagadhatatlan mindkettőjüknél.

Az 1837-ben keletkezett Schumann-darabnak már a címei is literátus emberre vallanak, mutatóba kettő: Des Abends (Estefelé), Traumes Wirren (Álombeli zűrzavar). Persze nem novellák ezek, hanem inkább amolyan prózaversek, ha már mindenképpen irodalmi műfajokat kell megnevezni. Éjszakai zene szinte mindegyik, nem csupán a címek alapján. Schumann két állapotot ismert: a hektikás, már-már hisztérikus pátoszt (groteszket) és az elomló zsongást, fűszeres elandalodást. Ennek legszebb példája a Warum? (Miért?) című rövid suttogás.

Argerich mindamellett inkább a tüzes, lendületes tételekben remekel, az Aufschwung (Lendület) vagy az Ende vom Lied (A dal vége) ritkán hallható ilyen kutyakopogós modorban. Sokat kockáztat azzal, hogy már évek óta élő felvételeket ad ki, de csak a legritkább esetben maszatos vagy túl harsány a játéka. De mindenért kárpótol az abszolút eleven művészi jelenlét.

A hajmeresztő technikai követelményeket támasztó Gaspard de la nuit Argerich állandó műsorszáma. Ravel háromrészes művében szintén az éjszakáé az egyik főszólam. Argerich hangbűvész: ritkán hallani ilyen varázslatos zongorahangot, opálos holdfényzenét (Ondine). A befejező Scarbo ebben a dermesztően precíz előadásban elveszíti alapvetően karakterjellegét, jeges vízióvá válik, odatársul Bartók legtépettebb hajszáihoz.

- csont -

EMI Classics 5 57101 2

Előző cikk a rovatban Könyv: Egy régi kortársunk (Péterfy Jenő zenekritikái)
Következő cikk a rovatban Háromkirályság

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

Kritika

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.