Lemez: Az isten sem gondolta (Makám és Lovász Irén: 9 colinda)

  • 2001. október 11.

Zene

Közel húsz év telt el azóta, hogy a Makám együttes a balkáni és távol-keleti népzenék, a repetitív minimálzenei hullám és az avantgárd dzsessz szókincséből megteremtette a maga összkomfortos nyelvét. Ez a nyelv (az épp aktuális felállások szerint) lemezenként más és más dialektusban szólalt meg - legutóbb a moldvai népdalok hatása tűnt ki -, de kiforrott jegyei alapján mindig és könnyen rá lehetett ismerni. Más kérdés, hogy csupán egy viszonylag szűk réteg tekintette a magáénak, ráadásul az áttörésre valójában a Makámban sem mutatkozott kellő képesség vagy igény.
Közel húsz év telt el azóta, hogy a Makám együttes a balkáni és távol-keleti népzenék, a repetitív minimálzenei hullám és az avantgárd dzsessz szókincséből megteremtette a maga összkomfortos nyelvét. Ez a nyelv (az épp aktuális felállások szerint) lemezenként más és más dialektusban szólalt meg - legutóbb a moldvai népdalok hatása tűnt ki -, de kiforrott jegyei alapján mindig és könnyen rá lehetett ismerni. Más kérdés, hogy csupán egy viszonylag szűk réteg tekintette a magáénak, ráadásul az áttörésre valójában a Makámban sem mutatkozott kellő képesség vagy igény.

Mostanáig.

A mérhető sikernek mindazonáltal nem szeretnék különösebb jelentőséget tulajdonítani még akkor sem, ha normális rádióműsorok-szaklapok működnének ebben az országban, de az is tény, hogy a Makám elmélyült kamaramuzsikája esetenként szunyókálásra késztető köldöknézésbe fordult.

Nem gondolnám tehát, hogy az új albumára lecsap majd a média, ez azonban nem változtat azon, hogy kiváló és forradalmian rádióbarát dalok sorakoznak benne. Szerzőjük, a zenekarvezető Krulik Zoltán úgy tudott összehozni egy, a korábbiaknál jócskán szerethetőbb anyagot, hogy korántsem kényszerült önfeladásra; legfeljebb a Makám-befolyások aránya rendeződött újra: Kelet-Európa és a Balkán dallam- és ritmusvilága most erősebben van jelen, olykor a Kolindával közös felvételek ízét csalogatván vissza. Kilenc karácsonyi dal, melyeknek gyöngédsége és eleganciája elkerüli a kötelező áhítat buktatóit, vérbőn szárnyalók és mélyen líraiak, összeforrottak és változatosak, mindent tudnak a Makámról, csak most ezeket, mondom, pillanatok alatt bekajálja a fül. Az isten sem gondolta volna, hogy manapság ilyen erős lemezt lehet kihozni ebből az ünnepből.

Amit Krulik az asztalra tett, ahhoz társai - Krulik Eszter (hegedű), Horváth Balázs (bőgő), Grencsó István (szaxofon), Thurnay Balázs (kaval, udu, ének), Gyulai Csaba (ütőhangszerek) és Mizsei Zoltán (szintetizátor, ének) - könnyedén hozzáilleszthették a magukét, és Lovász Irén sem sűrűn álmodhatott a hangjához méltóbb darabokról. Az ő német lemezszerződése eddig nem tette lehetővé, hogy tetőtől talpig közösködjenek (tavalyelőtt a SkanZen című Makám-albumon Bognár Szilviával osztozott), de most nagyon itt van: összeszorul a szív ennyi melegségtől. És ha - már így közösen - tartani bírják ezt az irányt, abból nem nagyon következhet más, mint hogy megnyíljon előttük a világ, hiszen az mégsem akármi, ha karácsony van, mindennap.

Marton László Távolodó

Fonó Records, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.