Beát Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz nevű társulatában szúrtam ki úgy öt évvel ezelőtt, s ez cseppet sem volt nehéz: a tűznek és a ragyogásnak, a szépségnek és az előadói kvalitásnak kétséget nem tűrő bizonyítékaival rukkolt ki. Sindbad`s Song címmel egy hólyagcirkuszos lemez is napvilágot látott akkoriban, amin Bea énekel, és ugyancsak abból a körből ered az együttműködése Monori Andrással. Amit összehoztak, az pedig nem más, mint a Folkestra zenekar, melynek tavalyelőtti Mamikám albumától azóta sem lehet elszakadni. Hál` isten Bea sem szakadt el, mindazonáltal lépegetett: Párizsban indiai zenét tanult, továbbá a Kárpátia zenekarban a moldvai dalok (utánanézni: Vásár album), a Sebő együttessel pedig az énekelt versek iránti vonzalmát mélyítette el.
S erre most megjelent ez a szólólemez...
De mondom, béke van.
Olyan lemezt igyekezett készíteni, mesélte Bea, amely azzal rokon, ahogyan régen az asszonyok énekelték a magyar népdalokat. Egy szál hanggal, kíséret nélkül, pusztán azokra az érzelmekre hagyatkozva, amelyek kiváltották őket. Egy olyan lemezt, amely intimebb és kitárulkozóbb, mint amire egy energikusabb-hangszeresebb-improvizatívabb Folkestra-produkció lehetőséget ad. Baráti körben gyakran énekelt így az utóbbi két-három évben, és hát rágták a fülét, hogy lemezen se mulassza el...
Sikerrel járt szerintem. (Legfeljebb attól félek, az ilyen pőre személyességre mostanában nem nagyon vagyunk vevők, de majd kiderül. Ennyit az "öngyilkosságról".) Palya Bea tud valamit, amit nagyon kevesen tudnak: képes elhitetni, hogy csak nekem - na jó: neked - énekel. Még akkor is, amikor az istent imádja (Szelence), és akkor is, amikor ne adj isten, "kurválkodni" támad kedve (Pey-Dabadi). Mindezt, persze, diszkrét hangszeres viszonyok közepette teszi - leginkább csak Szokolay Dongó Balázs furulyáit hallani -, oda nem illőnek mindössze a kevésbé keresetlen Arco`lor vonóshármas egyszeri felbukkanását érzem (Úton). (Hanem a Lüktetés a Kárpátiával, az igen!)
Egy kevéske Balkán, még kevesebb Kelet, Psyché-versek, ilyen meg olyan hangulatú cigány és magyar népdalok. Nem kell mindet szeretni, fel sem merül ilyen igény, de az bizony kitűnik: Beából fakad mind. És mind közül az ágról-ágra madárkája az, amely hitvallásul is választatott: "ágról ágra szállni, jó szívet csinálni".
Attól az enyém majd` megszakadt.
Marton László Távolodó
Orpheia, 2003