Lemez: Egykori barátok (Ligeti és Stockhausen új lemezei)

  • Csont András
  • 2002. augusztus 8.

Zene

Köztudott Ligeti György (1923) és Karlheinz Stockhausen (1928) hajdani baráti kapcsolata. Hiteles és kevésbé hihető anekdoták szólnak a Magyarországon élő Ligeti rajongásáról Stockhausen iránt, melyben a Stockhausennel akkor már levelező magyar zeneszerző odáig ment, hogy 1956 novemberében, mit sem törődve a szovjet ágyúzással, felszökött a pincéből, hogy meghallgassa a német mester Gesang der Jünglinge című új művét a kölni rádióban. Mi sem természetesebb tehát, hogy 1957-ben egy bécsi kitérő után a Kölnben élő Stockhausenhez vezetett az ifjú disszidens útja. A vonatról leszállva az éhhalál szélén álló Ligeti állítólag minden ételt elutasított, aztán elájult, és huszonnégy órát aludt a kényelmes kölni lakásban, hogy fölébredve - továbbra is étlen-szomjan - azonnal többórás előadást tartson új zenei elképzeléseiről az elképedt németnek. Mindezek után visszaájult, és aludt újabb huszonnégy órán át. Ligeti egy 1979-es, Várnai Péterrel folytatott beszélgetésben már némi iróniával emlékszik minderre: "Stockhausen végtelenül kedves volt hozzám, nála laktam hat hétig, de ő már akkor is a fellegek közt lebegett, a világ legnagyobb zeneszerzőjének tartotta magát." E félbe-szerbe maradt barátság persze akkor ért tökéletes véget, amikor Stockhausen emlékezetes, az életet és a művészetet romantikusan összezagyváló kijelentésére, miszerint a szeptember 11-i terrorakció a világ legnagyobb műalkotása, Ligeti azt válaszolta, hogy egykori mentora végleg megérett az elmeosztályra.
Köztudott Ligeti György (1923) és Karlheinz Stockhausen (1928) hajdani baráti kapcsolata. Hiteles és kevésbé hihető anekdoták szólnak a Magyarországon élő Ligeti rajongásáról Stockhausen iránt, melyben a Stockhausennel akkor már levelező magyar zeneszerző odáig ment, hogy 1956 novemberében, mit sem törődve a szovjet ágyúzással, felszökött a pincéből, hogy meghallgassa a német mester Gesang der Jünglinge című új művét a kölni rádióban. Mi sem természetesebb tehát, hogy 1957-ben egy bécsi kitérő után a Kölnben élő Stockhausenhez vezetett az ifjú disszidens útja. A vonatról leszállva az éhhalál szélén álló Ligeti állítólag minden ételt elutasított, aztán elájult, és huszonnégy órát aludt a kényelmes kölni lakásban, hogy fölébredve - továbbra is étlen-szomjan - azonnal többórás előadást tartson új zenei elképzeléseiről az elképedt németnek. Mindezek után visszaájult, és aludt újabb huszonnégy órán át. Ligeti egy 1979-es, Várnai Péterrel folytatott beszélgetésben már némi iróniával emlékszik minderre: "Stockhausen végtelenül kedves volt hozzám, nála laktam hat hétig, de ő már akkor is a fellegek közt lebegett, a világ legnagyobb zeneszerzőjének tartotta magát." E félbe-szerbe maradt barátság persze akkor ért tökéletes véget, amikor Stockhausen emlékezetes, az életet és a művészetet romantikusan összezagyváló kijelentésére, miszerint a szeptember 11-i terrorakció a világ legnagyobb műalkotása, Ligeti azt válaszolta, hogy egykori mentora végleg megérett az elmeosztályra.

Annyi persze bizonyos, hogy nyugati pályáján Stockhausen indította el a zseniális magyart, aki aztán komoly meglepetéseket szerzett kollégáinak. Gondoljuk csak meg, radikalizmusával Ligeti elérte, hogy Apparitions című műve 1960-as kölni bemutatójával botrányt okozzon Németország legmegveszekedettebb, semmitől vissza nem riadó ultramodernjei körében!

Mi volt a titka? Talán elfogulatlansága, dogmákat nem ismerő észjárása. És ráadásul egy új zeneszerzői metódus - mert módszer nélkül nem lehetett boldogulni akkoriban! -, a mikropolifónia kifejlesztése. E stílus jegyében áll az Aventures (Kalandok) címet viselő lemezen közreadott két orgonadarab is (Volumina, 1961-62; illetve a Harmonies című tanulmány 1967-ből). E darabok valahol az elektronikus zene közelében járnak, noha Ligeti bevallotta, hogy az első kölni hónapokat leszámítva, sosem foglalkoztatta mélyebben ez a médium. A zeneszerző szavával élve: az "álló zene" jegyében íródott e két mű, nincs fejlődés, csak folyamatos zengés, mint Wagner A Rajna kincse című operájának előjátékában.

A lemez címadó darabjai (Aventures, 1962- 63, illetve Nouvelles Aventures, 1962-65) amolyan opera- vagy madrigálparódiák. Voltaképpen halandzsa nyelvet használ bennük Ligeti, a szólisták értelmetlen hangzókat recitálnak, a darabokra nyilván nagy hatást tett Joyce Finnegan´s Wake című töredékes regénye. Nekünk magyaroknak persze Karinthy, a halandzsa szó kiötlője juthat eszünkbe. Mindenesetre fontos állomás ez Ligeti pályáján, mert innen nyílt meg az út az opera műfaja felé, vagyis a kapcsolódás a hagyományhoz. Ligeti e tekintetben sem bizonyult dogmatikusnak, egy interjúban megjegyzi, hogy a Nouvelles Aventures egy pontján fölhangzik egy teljesen szabályosan kidolgozott, kétszólamú korál - a végén persze szabályosan és szándékosan elrontva. Nagyjából ekként viszonyult az opera műfajához is: Le Grande Macabre című daljátéka anti-antiopera, vagyis végeredményben mégis szabályos opera. "Mínusz szorozva mínusszal, az plusz", mondta erről lezserül Ligeti. Az opera egy trombitára áthangszerelt "áriája" ott szerepel az új lemezen.

Számomra a legtöbbet a Három darab két zongorára (1976) című mű adta ezen a nagyon magas színvonalú, ám meglehetősen koncepciótlanul összeállított albumon. A Kontarsky testvérek előadásában megvillan a mester művészetének összes félreismerhetetlen jellemzője: fergeteges humora, öniróniája (a második darab címe: Önarckép Reich és Riley, ráadásul meg Chopin társaságában), a virtuozitás iránti érzéke, a dogmákat elvető elfogulatlansága.

Két zongorára íródott Karlheinz Stockhausen 1970-ben Oszakában keletkezett, Mantra címet viselő műve is. Ismerjük a "mantra" szó vallási jelentését: monomániásan ismételgetett mondás, amolyan nyelvi imamalom. A darab alapja, vagyis mantrája egy tizenhárom hangból álló, szünetekkel négy tagra felbontható hangképlet (Tonformel), melyben minden hangnak megvan a maga sajátos karakterisztikája: rendszeres ismétlés, előke, tremolo stb. A darab elején mottóként hangzik el e képlet, és azután következnek a belőle kifejlesztett, az elektromosan manipulált zongorákra írott variációk, összesen természetesen tizenhárom, melyet a szédítő sebességgel előadandó torlasztás (Stauchung) követ, hogy aztán az echóként visszaidézett alaptéma zárja a roppant terjedelmű, több mint egyórás művet. Persze Stockhausen élesen kikelne, ha variációknak neveznék művét. Zeneszerzői törekvéseit ekként foglalta össze 1956-ban, vagyis Ligeti disszidálása évében: "Mindig ugyanazt keresni és megkísérteni: az átváltozás erejét-hatását mint időt: mint zenét. Tehát semmiféle ismétlés, variáció, kidolgozás, kontraszt. Mindez >>alakzatokattica, mely megakadályozhatná a befogadót, hogy a maga ízlése szerint élvezzen egy művet. És noha a mester megtiltja, hogy variációkra gondoljunk, a mantrát hallgatva nekem bizony eszembe jutott az okcidentális zene két legnagyobb, zongorára írt variációsorozata, a Diabelli-variációk Beethoventől és a Goldberg-változatok Bachtól. Gondolom, Stockhausen ezzel nem került rossz társaságba. Különösen, ha belegondolok, hogy művére nyilvánvalóan hatott Bartók egyik főműve (Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre). Stockhausen persze hajlamos elfeledkezni a tradícióról, és talán arról is, hogy 1950-ben éppen erről a Bartók-műről írta zenetudományos szakdolgozatát.

Legyen bárhogy is, nagy zene. Janka és Jürg Wyttenbach bámulatos előadásában.

Csont András

Universal - Deutsche Grammophon, Accord

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.