Lemez: Istenekkel viaskodó (John Zorn: Masada Guitars)

  • 2003. június 12.

Zene

Volt egyszer egy fiatalember, John Zorn nevű. Zenésznek tudta magát, és leginkább szaxofonon nyomasztotta radikális ügyeivel a New York-i művészvilágot. Aztán bejött a posztmodern, s annak az élharcosa lett. Számtalan maszkot vett magára, készített hagyományos dzsesszalbumot Sonny Clark emlékére, színtiszta improvizációkat Derek Bailyvel, elmerült a japán kultúrában, hardpornó filmekhez rögzített hanganyagot, valamint megmártózott a metál világában. Bármilyen irányba fordult, a legjobb dolgokat művelte, és könynyű szívvel lépett tovább rajtuk. Közben pedig kultfigurává vált.
Volt egyszer egy fiatalember, John Zorn nevű. Zenésznek tudta magát, és leginkább szaxofonon nyomasztotta radikális ügyeivel a New York-i művészvilágot. Aztán bejött a posztmodern, s annak az élharcosa lett. Számtalan maszkot vett magára, készített hagyományos dzsesszalbumot Sonny Clark emlékére, színtiszta improvizációkat Derek Bailyvel, elmerült a japán kultúrában, hardpornó filmekhez rögzített hanganyagot, valamint megmártózott a metál világában. Bármilyen irányba fordult, a legjobb dolgokat művelte, és könynyű szívvel lépett tovább rajtuk. Közben pedig kultfigurává vált.

A kilencvenes évek kezdetén azt gondolta, hogy ír egy daloskönyvet Gershwin vagy Thelonious Monk mintájára. Az első évben megírt százat, a következőben ötvenet - négy év alatt kétszáz eldúdolható dalt vetett papírra. Alakított hozzá egy zenekart Masada néven, és elkezdték fölvenni az anyagot. Zorn altszaxofonon játszott, Dave Douglas trombitált, Greg Cohen bőgőzött és Joey Baron dobolt. Tíz stúdióalbumot jelentetett meg ez a formáció, és mostanában sorra jönnek ki a koncertfelvételei. Két dupla CD-t Masada Chamber Ensemble néven jegyeznek, melyeken ugyanennek a tematikus anyagnak a kamarazenekari mutációi hallhatók.

Aztán Zorn érdeklődése megint csak elkalandozott, mostanában főleg kortárs zenében mozog, és leginkább zeneszerzőnek tudja magát. Elunta a sok utazgatást, New Yorkban dekkol, zongoraversenyeket meg vonósnégyeseket komponál, és nem látható filmekhez ír zenét. Néha azért összeáll a Masada, hogy a maga kedvére játsszon a helyi klubokban. Mindenesetre Zorn mesterségesen létrehozott hagyománya, a zsidó dzsessz tovább burjánzik. A legígéretesebb változatát egy Danny Zamir nevű izraeli szaxofonos játssza a Satlah nevű zenekarával, de a Masada daloskönyv is él. Tízéves évfordulójára sorra jelennek meg azok az albumok, amik a repertoárját variálják.

A Masada Guitarson Zorn kompozíciói szóló - és többnyire akusztikus - gitárra átdolgozva szólalnak meg, Bill Frisell, Marc Ribot és Tim Sparks értelmezésében. Az enyhén klasszicizáló hangzás teljesen új dimenziót ad az anyagnak, csak az attitűd állandó: a fájdalom és az emelkedettség katartikus egyidejűsége. Ihlet és kivitelezés, agyalás és extázis, komplexitás és nyitottság - s mindez a legmagasabb fokon. És ez mind John Zorn, aki kétségtelenül korunk legfontosabb zenésze, zeneszerzője.

Bugrisok, térdre a király előtt!

Czabán György Brozokni

Tzadik, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.