Három középkorú fiatalemberről beszélünk, a névadó zongorázik, Dan Berglund bőgőzik, Magnus Öström dobol. Úgy néznek ki, mintha egy Kaurismäki-filmből szabadultak volna el, és mindent tudnak a modern dzsesszről. Chick Corea és Keith Jarrett lehetett a kiindulási alap, de a hangzás ma már teljesen egyedi. Van benne egy kis modern dzsessz A-tól Z-ig, némi kortárs kamarazene, csipetnyi a lokális folklór melankóliájából, de a modern tánczenék grúvos lüktetéséből is. 1993 óta játszanak ilyen fölállásban, évente legalább százszor, s ennek a szorgos munkálkodásnak hat album az eredménye, továbbá számos kitüntetés és díj, bár ezeknek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. A zenének viszont annál inkább, mert a Strange Place For Snow - csakúgy, mint az előző öt - hibátlan album. Az arányok pompásak, az irónia és az elektronika igen rafináltan használódik, az érzések nagyok, ám visszafogottak, a szuicid szomorúság és a táncos lüktetés pedig erősíti egymást. És még a darabok címei is szerethetők, itt van rögtön a When God Created The Coffee-break, egy jeles példa kedvéért.
Hát tessék megállni az E.S.T.-nél, mely pregnáns képviselője az izmosodó eurodzsessznek, a maga végtelenül kulturált zenéjével. Gazdag és belakható világa markánsan északi, ugyanakkor mélyen gyökerezik a hagyományokban.
Czabán Spillane György
The Act Company/CD Bár, 2002
