A [re:jazz]-széria ötlete az InfraCom! kiadó két dj/producer guruja, Jan Hagenkötter és Namé Leonard-Vaughn, továbbá a zenész/lemezlovas Matthias Vogt agyában fogant meg - vegyük kezelésbe kedvenc dzsessz, funk, soul, brazil/latin bázisú, nagyjából elektronikus tánczenéinket, és fordítsuk le őket akusztikus (persze könnyed, laza, populáris, neue) dzsessznyelvre.
Az első, még két éve megjelent albumon kiadó közeli előadók kortárs felvételei estek áldozatul, majd jött az újabb csavar: az akusztikus változatokat ismét elektronikus zenében utazó alkotók kezébe adták, s az így elkészült, egész albumnyi remix visszajuttatta a már jócskán módosult nyersanyagot eredeti kiindulási helyére, a táncparkettre.
A legújabb, Point Of View alcímet viselő kiadvány a szerkesztők kedvenc klasszikus, késő nyolcvanas-kilencvenes évekből származó, szofisztikált klubslágereit tette feldolgozás tárgyává (hozzá még néhány hangsúlyos kivétel a majdnem jelenből). A közreműködő zenészsereg kemény magját a zongorista Matthias Vogt saját triója alkotja (ebben még Andreas Manns bőgős és Volker Schmidt dobos játszik), hozzájuk számos vendégzenész (a legtöbb felvételen Hanno Busch gitáros, Heiko Himminghoffen ütőhangszeres és Oliver Leicht fúvós működött közre) és főleg női vokalista csatlakozott, s az eredmény több mint figyelemre méltó. Már az első laza átértelmezés, a Soul II Soul legendás Keep On Movin'-ja is úgy szólal meg (énekel: a lenyűgöző Inga Lühning), hogy menten a hi-fi elé szögezi hallgatóját. Az eredetileg a Trüby Triótól származó Donaueschingen cseppet sem veszít eredeti sebességéből, sőt helyenként még jobban felpörög: ellenállhatatlan bossa-jazzt hallunk, amire akár még táncolni is lehet. Az All I Need (ősforrás: az Air) a Micatonéból importált Lisa Bassenge fantasztikus hang-jától kapja meg azt a gellert, amiért újra és újra meghallgatja az ember. A legendás house-díva, Ultra Naté maga énekli fel újra saját (korábban a Jazzanova által is fel-dolgozott) Twistedjét, majd a már említett Jazzanova egykor Viktor Dupleix vokáljával hallható That Nightját ezúttal (a neve ellenére svéd) Viktoria Tolstoy és a Vogt-trió előadásában élvezhetjük. Mint már említettük, akadnak azért a koncepciótól elütő kivételek is: Vogték feldolgozták például a Dublex Inc. idén megjelent Simply Smoothát és a Mo'Horizons szintén ez évtizedben szerzett és publikált Remember Tomorrow-ját, ám ezt követően gyorsan visszatérnek a standardokhoz. Az eredetileg 1994-ben megjelent, gyönyörű soulos drum & bass sláger (Goldie: Inner City Life) most Jhelisa Anderson (Friendly Pressure - ha még emlékeznek) és a szokott trióformáció kezelésében alakul át finom kamaradarabbá. Az említetteken kívül a Rockers Hi-Fitől a Push Push, a Pressure Drop kevéssé ismert Writing On The Wallja és az U.F.O. His Name Is... című legendás krimidzsessz etűdje is elnyeri a maga kényelmes, elegáns új ruháját, s akkor még nem is szóltunk a lemezt záró Kruder & Dorfmeister-átértelmezésről (Deep Shit), amelyet Peer Neumann Hammond orgonája dominál. Matthias Vogt persze saját magát sem tudta kihagyni: egykor Motorcitysoul álnéven publikált Written In The Stars című nu jazz klubslágerét most saját kezűleg hangszerelte át - többek között Inga Lühning énekel, Hanno Busch gitáros szólózik, a b. hallgató pedig elégedetten bólogat, s várja a pillanatot, mikor a reciklálás örök szabálya szerint e változatokból is remixelendő nyersanyag lesz a gonosz kütyükínzó producerek keze alatt.
- minek -
InfraCom!/Deep Distribution, 2004
