Lemez: Még szép (Caroline Lavelle: Brilliant Midnight)

Nem kell restellkedni, ha valaki nem ismeri a nevét, habár rengeteg alkalmat adott már a találkozásra, még ha általában apró betűkkel mutatkozott is mások produkcióiban. Íme, ki mindenki hívta Caroline Lavelle-t csellózni a stúdióba és/vagy színpadra: Siouxsie & the Banshees, Peter Gabriel, Muse, Radiohead, Massive Attack, William Orbit, Divine Comedy, Ryuchi Sakamoto, Laurie Anderson, Philip Glass, Cranberries, Manic Street Preachers, Nigel Kennedy, De Dannan, Loreena McKennitt, Michael Nyman, Hector Zazou, Indigo Girls, Waterboys, Pale Saints, Modern English, Ultra Vivid Scene - nem teljes, de nem is egyhangú sor, ám arra bőven elegendő, hogy különösebb kockázat nélkül érdemes legyen próbát tenni vele, főleg, hogy ez már a második szólóalbuma az 1995-ös Spirit után.

A referenciák nem hazudnak. Caroline Lavelle nemcsak másoknak tud csellózni, hanem képes megtölteni egy teljes lemezt saját szerzeményekkel, amelyek - ha momentumaikban felidéznek is egy-egy nevet a fönti listáról - önálló világot alkotnak. Ebben a világban teljesen természetesen él együtt akusztikus és elektronikus, éteri lebegés és markáns ritmus, ősi kelta és modern pop. Némelyik dal egészen gyönyörű, másokból akár slágert is csinálhatna a gépezet, ha akarna, de mindegyikben van gondolat - zenei, magától értetődően, és szöveges, dettó. Két számot például egy kötet inspirált, amelyet az első világháború idején, jórészt fiatalon elhunyt, különféle nációkhoz tartozó költők verseiből válogattak: Caroline Lavelle egy franciát és egy örményt zenésített meg eredeti nyelven. Még szép.

Sz. T.

Teldec/Warner, 2001