Lemez: Tiszta sor (Dresch Mihály Quartet: Egyenes zene)

  • - kovácsy -
  • 2004. július 22.

Zene

Ha a belülrõl vezérelt emberek anakronisztikusak - márpedig ezt szokás róluk tartani -, Dresch Mihályról is azt kell gondolni, hogy azok közé tartozik, akik kissé oldalra álltak az idõ jelenkori tempójának, a divatok jövésének-menésének fõsodrából. A nagy zenészek persze mind így vannak ezzel, könnyû nekik, a zenélés, a fellépések ünnepi csúcspontjai bizonyára éppen elég átjárót nyitnak nekik a végtelenség felé. Efféléket gondol az ember derûs sóvárgással meg enyhe irigységgel is, amit emelkedett megnyugvással próbál feloldani: helyettem - és végül is nekem áll ott ez az ember és a zenéje a feltáruló ajtószárnyak elõtt, könnyû huzatban és vad légörvényben.

Ha a belülrõl vezérelt emberek anakronisztikusak - márpedig ezt szokás róluk tartani -, Dresch Mihályról is azt kell gondolni, hogy azok közé tartozik, akik kissé oldalra álltak az idõ jelenkori tempójának, a divatok jövésének-menésének fõsodrából. A nagy zenészek persze mind így vannak ezzel, könnyû nekik, a zenélés, a fellépések ünnepi csúcspontjai bizonyára éppen elég átjárót nyitnak nekik a végtelenség felé. Efféléket gondol az ember derûs sóvárgással meg enyhe irigységgel is, amit emelkedett megnyugvással próbál feloldani: helyettem - és végül is nekem áll ott ez az ember és a zenéje a feltáruló ajtószárnyak elõtt, könnyû huzatban és vad légörvényben.

Zavart, tébláboló képzelgés persze mindez, az a fajta elgyerekesedés, amely akkor vesz erõt rajtunk, ha a mûélvezõ lelket ilyen Dresch- meg hasonlók-féle meghökkentõ tisztaság érzete csapja meg. Amikor megérintettségünk fölötti zavarunkban már-már olyan szavakat motyorásznánk értelem nélkül, a konkrétan végbement varázslat hatása alatt, mint transzcendencia, sorsérzet, szakralitás.

Dresch Mihálynak elég tisztes már a diszkográfiája, és az új lemezen szereplõ társaival is hosszú ideje dolgozik együtt (Kovács Ferenc hegedül, Szandai Mátyás a bõgõs, Baló István dobol, õ maga természetesen szaxofonozik és - jó sokat, jó nyersen - furulyázik is). Legyen elég ennyi a magabiztos minõségi maximalizmusról. De ez, mondhatni, természetes. Ami ezen felül még kötelezõ közölnivaló: aligha lehet elgondolni olyan dzsesszt, amely ennyire aprólékos odafigyeléssel, ekkora menynyiségben képes magába olvasztani a (fõleg) magyar népzene sokféle motívumát, beleértve a játékmódot is. Természetesen nem újság ez, az évek - most már lassan évtizedek - során számtalan klubbeli koncerten hallhattuk népzenészekkel közös, meditatív bensõségességbe forduló, majd tombolva kirobbanó improvi-zációit. És minthogy mindent tud, nagyszerû élmény, ahogy a dzsesszben rejlõ individualizmustartalékok is szabadon elõtörnek a szólóiból.

Dresch Mihály - ez a darabokhoz írott rövid megjegyzéseibõl ki is olvasható - nem a restellkedõ érzelmi relativizálgatás embere. A dallamformálás tudatosságát mindig is felülírta nála az érzelmi-érzéki önátadás törekvése: nem kertel, nem bújócskázik. Az a fájdalmasan õszinte kitárulkozás viszont, amely a felvétel Hajnal címû darabjának ismétlõdõ futamaiból zúdul a hallgatóra perceken át, egész egyszerûen mindent elsöprõ, viharos élmény. Kicsapja a biztosítékot, hogy csak úgy csattan: aznapra biztos beleszédülünk.

- kovácsy -

BMC, 2004

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.