Leszáll a hangvető

Komolyzenei programajánló a 2024/13. hétre

„A kántoroknak a hivatalukkal mindig együtt járó iskolai munka miatt egyúttal félig tudósoknak kellene lenniük. Ezért kiválasztásuknál gyakrabban esik a figyelem az utóbbira, mintsem a zenei tudásra. Az ilyen szándék szerint kiválasztott kántorok ezért a zenét, amiről amúgy is nagyon keveset tudnak, csak mint mellékes munkát folytatják. (…) Ha valóban találni is még itt vagy ott egy-egy kántort, aki érti a dolgát, és akinek van kedve zenei hivatalát becsülettel vezetni, többnyire az iskola elöljárói, annak egyes egyházi felügyelői, akik közül sokan, nem kivéve sem a kántort, sem az iskolásokat, nem szívelik a zenét, igyekeznek akadályozni a zene gyakorlását. (…) Sőt, még olyan iskolákban is, amelyeket törvényeik szerint főleg azzal a szándékkal alapítottak, hogy bennük legkivált zenét tanítsanak és tanuljanak, és musicus eruditusokat neveljenek, gyakran az elöljárók által támogatott iskolamester a zene legesküdtebb ellensége. Mintha csak egy jó latinista és egy jó muzsikus olyan dolgok lennének, amelyek egymást szükségképpen kizárnák.”

Ezt olvassuk Johann Joachim Quantz fuvolaiskolájában a 18. század zenei viszonyairól, aminek fényében Bachot a szerencsés kivételnek kell tekintenünk. A húsvéti időszak sem telhet el a zenéje nélkül. A Freiburgi Barokk Zenekar és a német együttest vezénylő Francesco Corti a Máté-passiót adják elő, s a szólisták között egy ismerős nevet találunk, aki egyébként mostanság többnyire karmesterkedni szokott: Philippe Jaroussky kontratenor mellett az evangélista szólamát Maximilian Schmitt, Jézust Yannick Debus énekli (Müpa, március 29., fél nyolc). De a János-passió is felcsendül nagypénteken. Főként hazai szólisták éneklik a „kis” passiót: Celeng Mária, Schöck Atala, Robert Bartneck, Sebestyén Miklós és Bakonyi Marcell, míg az Új Liszt Ferenc Kamarakórust és a Concerto Budapest zenekart Keller András vezeti (Zeneakadémia, március 29., fél nyolc).