Tavaszi programajánló - Interjú

„Jó lenne menni”

Eredics Áron zenész, Söndörgő együttes

Zene

Jövőre harmincéves lesz a délszláv alapú zenét egyre szabadabban játszó Söndörgő, az idén ötvenéves Vujicsics Együttes „leszármazottja”. Nyelvről, hovatartozásról és pénzről is beszéltünk.

Magyar Narancs: A Zeneakadémián április 8-án a Kelemen Kvartett-tel együtt tartjátok meg a korábban már félig-meddig hasonlóan eljátszott koncertet, most Bartók–Balkán Revisited címmel. Elég különböző műfajokat képviseltek, hogyan lehet ezeket összeolvasztani?

Eredics Áron: Ahogy elkezdtünk együtt játszani, azonnal kiderült, hogy zeneileg egy nyelvet beszélünk, valószínűleg azért is, mert Kelemenék hozzánk hasonlóan nyitott zenészek. A mostani felállásukban Vashti Hunter csellista albán, Jonian Ilias Kadesha hegedűs pedig görög származású, ez pedig szintén egy kapcsolódási pont a mi délszláv hangzásunkhoz.

MN: A hagyományos délszláv zenekarokban nincs is vonós?

EÁ: De van.

MN: Akkor nálatok hogyhogy nincs?

EÁ: Nálunk tamburások vannak, ez így alakult. Mondjuk, a bőgősünk, Dénes Ábel néha vonóval is játszik. Ő 2020-ban csatlakozott a zenekarhoz, szuper tehetséges bőgős, az egyetlen közöttünk, aki vonós hangszeren játszik.

MN: Nyilván még akkor választottatok nevet, amikor nemigen jártatok külföldre. Azóta mennyi bajotok van ebből a névből?

EÁ: Annyi, hogy egyszer el is határoztuk, hogy megváltoztatjuk, de az akkori lemez­kiadónk, a Harmonia Mundi ránk parancsolt, hogy szó sem lehet róla, ez éppen így érdekes.

MN: Egyébként mit jelent a név?

EÁ: Semmit. Amikor egy gimnáziumi osztályban, Dávid unokatestvérem részvételével megalakult a mai zenekar őse, a név keresésekor valaki bemondta, legyen Söndörgő. Mit jelent, kérdeztük. Mit tudom én, mondta, jól hangzik. Az első próbánk dátuma föl is van írva egy naptárban: 1995. május 11.

MN: Mindenki tamburával kezdte?

EÁ: Senki sem kezdte azzal. Mindenki valami klasszikus hangszeren tanult a zeneiskolában, én zongorával, majd vadászkürttel végeztem a konziban, Benjámin harsonával, rézfúvósokkal, Salamon furulyával, ami meg is maradt, Dávid meg klarinéttal, neki ma is az a fő hangszere. Én kezdtem el először tamburázni, azután ami hiányzott a zenekarból, azt meg kellett tanulnia valakinek.

MN: Egész dinasztia vagytok.

EÁ: Apánk, Eredics Kálmán bőgős, Eredics Gábor nagybátyánk basszprimtamburás, a fia, Vince, akinek már van zenekara, harmonikás, unokatestvérünk, Dávid, és vagyunk mi hárman, Áron, Benjámin, Salamon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.