Tavaszi programajánló - Interjú

„Jó lenne menni”

Eredics Áron zenész, Söndörgő együttes

Zene

Jövőre harmincéves lesz a délszláv alapú zenét egyre szabadabban játszó Söndörgő, az idén ötvenéves Vujicsics Együttes „leszármazottja”. Nyelvről, hovatartozásról és pénzről is beszéltünk.

Magyar Narancs: A Zeneakadémián április 8-án a Kelemen Kvartett-tel együtt tartjátok meg a korábban már félig-meddig hasonlóan eljátszott koncertet, most Bartók–Balkán Revisited címmel. Elég különböző műfajokat képviseltek, hogyan lehet ezeket összeolvasztani?

Eredics Áron: Ahogy elkezdtünk együtt játszani, azonnal kiderült, hogy zeneileg egy nyelvet beszélünk, valószínűleg azért is, mert Kelemenék hozzánk hasonlóan nyitott zenészek. A mostani felállásukban Vashti Hunter csellista albán, Jonian Ilias Kadesha hegedűs pedig görög származású, ez pedig szintén egy kapcsolódási pont a mi délszláv hangzásunkhoz.

MN: A hagyományos délszláv zenekarokban nincs is vonós?

EÁ: De van.

MN: Akkor nálatok hogyhogy nincs?

EÁ: Nálunk tamburások vannak, ez így alakult. Mondjuk, a bőgősünk, Dénes Ábel néha vonóval is játszik. Ő 2020-ban csatlakozott a zenekarhoz, szuper tehetséges bőgős, az egyetlen közöttünk, aki vonós hangszeren játszik.

MN: Nyilván még akkor választottatok nevet, amikor nemigen jártatok külföldre. Azóta mennyi bajotok van ebből a névből?

EÁ: Annyi, hogy egyszer el is határoztuk, hogy megváltoztatjuk, de az akkori lemez­kiadónk, a Harmonia Mundi ránk parancsolt, hogy szó sem lehet róla, ez éppen így érdekes.

MN: Egyébként mit jelent a név?

EÁ: Semmit. Amikor egy gimnáziumi osztályban, Dávid unokatestvérem részvételével megalakult a mai zenekar őse, a név keresésekor valaki bemondta, legyen Söndörgő. Mit jelent, kérdeztük. Mit tudom én, mondta, jól hangzik. Az első próbánk dátuma föl is van írva egy naptárban: 1995. május 11.

MN: Mindenki tamburával kezdte?

EÁ: Senki sem kezdte azzal. Mindenki valami klasszikus hangszeren tanult a zeneiskolában, én zongorával, majd vadászkürttel végeztem a konziban, Benjámin harsonával, rézfúvósokkal, Salamon furulyával, ami meg is maradt, Dávid meg klarinéttal, neki ma is az a fő hangszere. Én kezdtem el először tamburázni, azután ami hiányzott a zenekarból, azt meg kellett tanulnia valakinek.

MN: Egész dinasztia vagytok.

EÁ: Apánk, Eredics Kálmán bőgős, Eredics Gábor nagybátyánk basszprimtamburás, a fia, Vince, akinek már van zenekara, harmonikás, unokatestvérünk, Dávid, és vagyunk mi hárman, Áron, Benjámin, Salamon.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.