Lőtávolság - Thomas Vinterberg: Kedves Wendy! (film)

  • - dercsényi -
  • 2006. június 8.

Zene

Annyi kultfilm közt és oly sok viszály után ideért az antikultfilm, a kultfilmparódia, amely azonban csak afféle köntöse a kultúrkritikának. Bár az ember hajlamos a klasszikus filmes ideálhoz hajló filmekért lelkesedni, s ily módon lázasan várni a keleti, illetve latin-amerikai termés egy-egy érettebb gyümölcsét, időről időre nem árt, ha szembenéz azzal a katyvasszal is, amiben él.

Annyi kultfilm közt és oly sok viszály után ideért az antikultfilm, a kultfilmparódia, amely azonban csak afféle köntöse a kultúrkritikának. Bár az ember hajlamos a klasszikus filmes ideálhoz hajló filmekért lelkesedni, s ily módon lázasan várni a keleti, illetve latin-amerikai termés egy-egy érettebb gyümölcsét, időről időre nem árt, ha szembenéz azzal a katyvasszal is, amiben él. Ahhoz pedig már hozzászoktunk, hogy ebben aligha a honi mozgóképes szakemberek, hanem az ilyen-olyan nyugatiak segítenek.

Vegyünk egy amerikai várost, nevezzük el Estherslope-nak. Nem kínál túl sokat, lényegében egy bányát meg egy sereg mocskos bányászt, reggel le, este fel. Ezentúl van pár hervadt, fonnyadt boltunk, neurotikus és ideggyenge avagy depressziós tulajdonosokkal, alkalmazottakkal, van továbbá egy főterünk, amely a legkevésbé sem emlékeztet a Szent Márk térre, sima betonlapos, olajfoltos terület, bár ha fizikai jellegét szellemi síkra vonatkoztatjuk, lényegében bárhol Európában lehetnénk. Agora a Moszkva téren.

Dick - óh, micsoda név ez - apjával ellentétben nem akar bányász lenni, hanem más, de a tudománya csak eddig tart. Boltossegédként él, lényegében teljesen izoláltan, idős dadája, Clarabelle törődik csak vele. Dick szülei úgy halnak meg, hogy semmit nem tudunk róluk, haláluk fiukat sem érinti túlzottan. Életüket, egyéniségüket felfalta a munka, a szegénység, a kilátástalanság.

Egy születésnap

miatt aztán Dick vesz egy játékpisztolyt, és persze hamar kiderül, hogy valódi az - minő fordulat. Dick és bolti kollégája, Stevie hamar ráérez a fegyver és hatalma ízére, s egy elhagyott tárnában kis exkluzív lövöldözős klubot alakítanak. Céltáblára lőnek, de nem is ez a lényeg, hanem a köztük és fegyverük között kialakuló kvázi-szexuális kötődés. A két fiatal egyszerre jelentőséget és dimenziót nyer hobbitevékenységé-ben, amely egyre fontosabbá válik, fokozatosan egész életüket megváltoztatja, ugyanis a lúzerség élethazugsága erre a szexuális alapú, agressziós, ám egyszerű szembeállításra épít, s ezt egy csapásra megváltoztatja a zsebben lapuló fegyver "simogató" érzése.

Dickék amolyan Harcosok klubja-módon leküzdik tehát a lúzerséget, és tervbe veszik kortársaik megváltását is. Miután mindenki szerez fegyvert, csatlakozhat a Dandyk klubjához. (Estherslope-ban szinte semmi nincs, ám fegyverhez jutni pofonegyszerű.) Így az élet egy csapásra megváltozik. Dickék vidámak, kitanulják a fegyverek tudományát, képezik magukat, rituálékat tartanak, kosztümökbe bújnak, Zombiest hallgatnak - kultuszt teremtenek, ami itt az, ami: látszatvilág és pótcselekvések szövevénye. Igyekezetük érthető, hisz valódi életük semmi esélyt nem kínál. Életük üressége azonban nem az ő hibájuk, ezért kultúrkritikai erősen a film hozzáállása. Dickék üresek, elveik, pacifizmusuk (vagy ahogy Freddie nevezi, pacifikizmusuk) értelmetlen, légüres térben rekedt szólam. Igazi motivációjuk, mozgatójuk, mint mindenki másnak Estherslope-ban (vagy Dogville-ban): a félelem. A félelem, amely a kapcsolatok felületességéből és bizonytalanságából ered, és amely a fegyverhez kapcsolódó félig szakrális, félig érzéki viszonyban testesül meg.

Thomas Vinterberg témája ismert rég, ám a rendező (most is) halálpontosan rakja össze a filmjét. Ráadásul húz egy valóban zseniálisat: hőseit időtlen térbe helyezi, pontosabban kiemeli az időből, ami egyet jelent azzal, hogy demediatizálja őket. Vagyis kiveszi azt az elemet a mindennapjaikból, amely amúgy egy átlagos amerika(n)i(zált) egyed életét teljesen átszövi, s kitermeli a fent vázolt lúzer- és egyéb öntudatot: a médiát. Ezáltal (és a jelmezek, ruhák, zenék által) egy lebegtetett időbe helyezi alakjait, azaz mitikussá teszi őket. Anti-Tarantino-módszer; ő a popkultúra levedlett bőrrétegeit foltozgatja filmjeire, a popot totalizálja. Vinterberg inkább Lars von Trier módszerét és logikáját követi, ami nem meglepő, mivel utóbbi írta a forgatókönyvet. Estherslope tehát Dogville hús-vér verziója. Vinterberg nyelve ráadásul erősen reflexív, zsíros, szűrt fényei a 70-es évek hangulatát idézik, a fegyverek képét giccsesen esztétizálja - operatőre (Anthony Dod Mantle) is közös a Dogville-ével.

S ahogy kell, Dickék története a legnemesebb elvek nevében és a legkultikusabb módon ér véget. A végső, de

teljesen értelmetlen

harc (mert hát harc kell a végére) a fő mozgatóval, a rettegéssel függ össze. Clarabelle ugyanis fél kilépni a szobájából, s a fiúk be akarják bizonyítani, hogy a Dandység valóságként is működik. A "tisztességes amerikai fiatalemberek" - cool cserkészek módjára - segíteni akarnak. A félelem világa azonban csak tragédiát szülhet - s ekkor varázsütésre megjelenik a média. Az ölés (mely szó helyett a klubtagok az ölelést használják - köszönet a fordítóknak) abba a mediális térbe kerül, amiben ma, most van: a Helyszínelők sorozat vizuális közegébe, a komputeranimáció és a sejtszint barokkos, tobzódó és egyben embertelen terébe. Eposzunk végén a már éteri magasságokba kerülő klub elnyeri méltó sorsát, miközben diadalmas, szinte operai zene hirdeti dicsőségét. Wendy, Dick végtelen és féktelen erotikával átjárt míves, gyöngyház nyelű női revolvere pedig kioltja gazdája életét - ez lenne az Egy gondolat bánt engemet posztmodern átirata.

Furán hangzik, de a Kedves Wendy! tényleg rólunk szól. Értelmetlen látszatok, magukra hagyott sorsok - aki ezt Amerika-kritikának véli, a lényeget nem érti. Ez itt van.

Forgalmazza az SPI

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.