Magaslati levegő (Csúcs és hang - Új népzene az Alpokból)

  • 2001. szeptember 20.

Zene

Az Alpokról majdnem mindent tudunk. Ott tenyészik a bőrgatyesz, a kolompoló marha és piros képű pásztora, éppoly levakarhatatlanul, mint ahogy a csikós gulyás meg a karikás ostor tapad a Hortobágyra itt, mifelénk. Ettől a szuvenír-fílingtől nem mentes a népzenéje sem, ám aki nem riad vissza a mélyfúrástól, egészen felkavaró etnozenei mozgásokra talál. S még csak a hegyhez sem kell menni, hiszen Ausztria és Svájc úttörői a jövő héten Kelenföldre látogatnak. Amíg pedig ideérnek, felgöngyölíthetjük a gyökereiket.
Az Alpokról majdnem mindent tudunk. Ott tenyészik a bőrgatyesz, a kolompoló marha és piros képű pásztora, éppoly levakarhatatlanul, mint ahogy a csikós gulyás meg a karikás ostor tapad a Hortobágyra itt, mifelénk. Ettől a szuvenír-fílingtől nem mentes a népzenéje sem, ám aki nem riad vissza a mélyfúrástól, egészen felkavaró etnozenei mozgásokra talál. S még csak a hegyhez sem kell menni, hiszen Ausztria és Svájc úttörői a jövő héten Kelenföldre látogatnak. Amíg pedig ideérnek, felgöngyölíthetjük a gyökereiket.

A hetvenes évek kezdetén Ausztriát, Németországot, Svájcot éppúgy megérintette a népzenei revival mozgalma, mint Európa és a világ többi részét. Annak rendje szerint korántsem merült ki a hagyományápolásban, hanem kitérőket keresett az ifjúságra nem kevésbé ható dzsessz, rock és kortárs zene felé. A bajor zenekarok közül így tűnt ki a politikusokat sokkoló Biermosl Blosn; sógorainknál a Broadlahn a dzsesszbe, a Die Knödel a klasszikus zenébe, majd az Attwenger a punkba feledkezett, a svájci Appenzeller Space Schöttl tagjai pedig pszichedelikus rockot játszottak korábban. Ezeket a társaságokat (és követőiket) jegyzi ma a szakirodalom, még a hazájukban is rajonganak értük vagy százhúszan. Nálunk persze se kép, se hang, de ennek nincs jelentősége, és különben is, majd most pótoljuk, egy csapásra. Adódik rá négy napunk.

Szeptember 27-én (MU Színház, 19.00) Svájcból indulunk. Két duó játszik: előbb a felkapott Stimmhorn - fúvós hangszerek plusz torokének, igen tág érzelmi tartománnyal. Markus Flückigert és Anton Bruhint utána kevésbé forszíroznám, de ez pusztán előítélet, lévén a dorombolástól menthetetlenül idegenkedem. Másnap a MU Színházban újra Stimmhorn, majd a Mo§hammer-Angerer-Bruhin trió; ebben, szerencsére, Bruhin apró dorombját Mo§hammer kolosszális alpesi kürtje übereli. Este tízkor a Fonóban Zabine, aki egy nagyon vonzó és népszerű osztrák hölgy, továbbá tiroli nyelvjárásban hip-hop és drum & bass alapokra énekel. A harmadik nap, 29.: csúcs, valóban. Az osztrák Ensemble Inflagranti kezd a MU-ban, márpedig ez elementáris etnodzsessz, immár visszaköszönő arcokkal (Mo§hammer fúvós hangszerei és Angerer dobokkal, valamint a hegedűs Rupert Bopp és a bőgős Christoph Lindenbauer). ´ket a svájci Mytha kvartett követi, csupa messzire nyúló alpesi kürttel - unikális, atmoszferikus-misztikus hang. A MU-tól, hál´ isten, nem esik messze a Fonó, mert tízre, a Tobler-Lincke-Tanner trióra fölöttébb érdemes átruccanni. A cimbalmos Töbi Tobler és a bőgős-énekes Ficht Tanner zenekara volt az említett Appenzeller Space Schöttl korábban, de nem ezért, hanem mert éppolyan felszabadult és virtuóz cimbalomzenét játszanak, mint Balogh Kálmánék nálunk. Végül vasárnap délben a budai várban a Mytha, a MU Színházban pedig hétkor a Tobler-Lincke-Tanner trió szolgál repetával, szóval, mondom, minden együtt, hogy az Alpok magaslataiban végre büfék legyünk.

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.