mi a kotta?

Makacsul súlyos

  • mi a kotta
  • 2022. június 8.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/23. hétre

„Először is tisztázzuk, hogy mit nevez »klasszikusnak«. Higgye el, nagyon sokakat címkézünk klasszikusnak, akik ebbe nem egyeznének bele, és akik soha nem képzelték, hogy valaha így hívhatják őket. Egyetlen nagy mestert ismerek el, Bachot. De nem tudom, miért kellene őt klasszikusnak nevezni, mivel ma is él, lélegzik, ver a szíve. Ugyanezt már nem mondanám el Beethovenről, akit kora emberének tartok, és néhány kivételtől eltekintve jobb lett volna, ha művei is azok maradnak. Soha nem értettem, miért kell mindenkinek, aki zenét tanul, minden országnak, amely eredeti iskolát szeretne teremteni, német alapokon állni. Franciaországnak megszámlálhatatlanul sok évre lesz szüksége ahhoz, hogy ez alól a hatás alól kikerüljön, s ha megnézzük az olyan eredeti francia zeneszerzőket, mint Rameau, Couperin és Daquin és mások e korból, csak sajnálhatjuk, hogy a külföldi szellem ráakaszkodott arra, ami talán igazán nagy iskolává lehetett volna.”

Ilyesféle hazafias hévvel kelt ki magából Claude Debussy, aki nem csak zeneszerzőként, de interjúalanyként is szerette a különc zseni jegyeit mutatni. Beethovennel kapcsolatban nem volt igaza, Wagnert azonban helyesen látta „naplementének, amit hajnalnak hittünk”. Forradalmi zeneszerző volt, ha ehhez a címkéhez nem is igazodott szívesen. Két éve, hogy Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton bemutatták Debussy-dalokból komponált saját estjüket (mi több, lemezt is készítettek belőle Debussy NOW címmel), törekvéseik forradalmiságát az elektronika, a hárfa és a nem klasszikus énekhang egysége biztosította. „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek” – mondták a muzsikusok a produkcióról, amely az online bemutató után élőben tér vissza az Opus Jazz Clubba (június 10., nyolc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.