mi a kotta?

Makacsul súlyos

  • mi a kotta
  • 2022. június 8.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/23. hétre

„Először is tisztázzuk, hogy mit nevez »klasszikusnak«. Higgye el, nagyon sokakat címkézünk klasszikusnak, akik ebbe nem egyeznének bele, és akik soha nem képzelték, hogy valaha így hívhatják őket. Egyetlen nagy mestert ismerek el, Bachot. De nem tudom, miért kellene őt klasszikusnak nevezni, mivel ma is él, lélegzik, ver a szíve. Ugyanezt már nem mondanám el Beethovenről, akit kora emberének tartok, és néhány kivételtől eltekintve jobb lett volna, ha művei is azok maradnak. Soha nem értettem, miért kell mindenkinek, aki zenét tanul, minden országnak, amely eredeti iskolát szeretne teremteni, német alapokon állni. Franciaországnak megszámlálhatatlanul sok évre lesz szüksége ahhoz, hogy ez alól a hatás alól kikerüljön, s ha megnézzük az olyan eredeti francia zeneszerzőket, mint Rameau, Couperin és Daquin és mások e korból, csak sajnálhatjuk, hogy a külföldi szellem ráakaszkodott arra, ami talán igazán nagy iskolává lehetett volna.”

Ilyesféle hazafias hévvel kelt ki magából Claude Debussy, aki nem csak zeneszerzőként, de interjúalanyként is szerette a különc zseni jegyeit mutatni. Beethovennel kapcsolatban nem volt igaza, Wagnert azonban helyesen látta „naplementének, amit hajnalnak hittünk”. Forradalmi zeneszerző volt, ha ehhez a címkéhez nem is igazodott szívesen. Két éve, hogy Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton bemutatták Debussy-dalokból komponált saját estjüket (mi több, lemezt is készítettek belőle Debussy NOW címmel), törekvéseik forradalmiságát az elektronika, a hárfa és a nem klasszikus énekhang egysége biztosította. „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek” – mondták a muzsikusok a produkcióról, amely az online bemutató után élőben tér vissza az Opus Jazz Clubba (június 10., nyolc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."