„Amikor a Tankcsapdával zúztunk, én Zappát hallgattam utána”

Buzsik György dobos

  • Soós Tamás
  • 2019. december 14.

Zene

A Tankcsapda alapító tagja, ő dobolt a zenekar első hat lemezén, de a kilépése után hosszú időre eltűnt, és csak a nyáron bukkant elő új zenekarával, a The Easyflow-val. Buzsik Györggyel újrakezdésről, gitártudásról, túltolt rock and rollról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Legutóbb 22 éve hallottunk rólad, amikor kiléptél a Tankcsapdából. Mi történt azóta?

Buzsik György: A Tankcsapda után megkerestek páran, hogy játsszunk együtt, de úgy éreztem, szünetre van szükségem. Hiába ment jól a zenekar, hiányérzet volt bennem. Valami másra vágytam, és ezt a valamit a család adta meg. Született három fiam, dolgoztam, hétköznapi életet éltem. Közben folyamatosan szólt bennem a zene, és amikor megváltoztak a körülmények, és velük együtt én is, újra zenélni kezdtem.

MN: Mi változott?

BGY: Felnőttek a fiaim. Amikor kirepültek otthonról, elgondolkoztam, hogy mi van még hátra az életből. Bezárkóztam egy hétre egy faházba, és arra jutottam, hogy a zene hiányzik igazán. Hazamentem, leakasztottam a gitárt a falról, és meglepődtem, hogy ahhoz képest, hogy nem tudok rajta játszani, a fejemben szóló dallamokat elő tudom hívni.

Pár hónap alatt megírtam négyórányi témát. Nem sokkal később összefutottam egy régi barátommal, Bujdosó Andrással, aki nyolc év után épp akkor költözött haza Portugáliából. Régóta szerettünk volna együtt zenélni, de neki mindig ott volt az Ölveti Blues Band, nekem meg a Tankcsapda. Most viszont adta magát, hogy együtt játsszunk, és dalokká formáljuk az ötleteimet.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: A korral jár, hogy a punkos rock and roll helyett a pszichedelikus zene felé fordultál?

BGY: Benne van az is. Normális, ha változik az ember, és idővel más zenét csinál. Mindig ugyanazt játszani unalmas lehet, de amikor a Tankcsapdával zúztunk, én Frank Zappát hallgattam utána. Ez a nyitottságom máig megmaradt, és az Easyflow-val nem akartam semmiféle skatulyába illeszkedni. Sem bluest, sem klasszikus, hetvenes évekbeli rockzenét játszani. Azt már eljátszották mások. Ezekben a műfajokban vannak a gyökereink, de a mában élünk.

MN: Hobbizenekar az Easyflow?

BGY: Jó értelemben véve. Megvan a szabadságunk, hogy akkor játsszunk és akkor vegyünk fel valamit, ha mi szeretnénk. Nem kell semmilyen elvárásnak megfelelni, és ez nagyon fontos.

MN: Miért?

BGY: Mert ez szavatolja, hogy ne olyan zene szülessen, amit a producer vagy a trendek diktálnak. Nem azért csináljuk, hogy befussunk, egyszerűen élvezzük a zenélést. Könnyen, lazán, nyugodtan: ezért is lett Easy­flow a nevünk. Nyáron kijött az első lemezünk, forgattunk klipet, és szinte kész a második album is, fele angol, fele magyar nyelvű dallal. Kicsit karcosabb lesz, háttérbe szorulnak az akusztikus gitárok, mert már négyen, zenekarként rakjuk össze a dalokat.

MN: Az Easyflow-ban is dobolsz, de gitáron írod a dalokat. Véletlenül lettél dobos?

BGY: Világéletemben gitáros akartam lenni. Amikor anyámék nem voltak otthon, áthívtam az osztálytársaimat, és kiosztottam nekik a hangszereket: a fakanál volt a dobverő, a tol­las­ütő a gitárom, és a Tesla B90 magnóról nyomtuk az AC/DC-t. Lukács a Tankcsapda előtt a Vörös Kakasban játszott, amelynek a dobosa, Szabó Attila kölcsönadta nekem a régi cuccát, amikor újat vett.

Azon kezdtem el kigyakorolni az alapokat. Összehaverkodtunk Lukáccsal, a Tankcsapdát leszerelés után alapítottuk. Eleinte punkot játszottunk, mert csak azt tudtunk. Sörért bárhol felléptünk, az egyik első koncertünket egy lovas szekéren adtuk. Aztán egyre jobbak lettünk, mert ha helyzetbe kerülsz, hamar megtanulsz játszani.

MN: Melyik lemezen tudtál már dobolni?

BGY: A legutolsón, a Connector:567-en. Azon már tudatosabban figyeltem a témákra. Nem akartam túltechnikázni, de benne ragadni sem a kettőnégyben. De ez az igyekezet már nem tudott kiteljesedni, mert akkor lett vége a tankcsapdás kalandomnak.

MN: Nem bántad, hogy pont a legnagyobb sikerek előtt léptél ki, és ha maradsz, most vígan élhetnél a Mennyország Tourist jogdíjaiból?

BGY: Nem, mert én nem a pénzben mértem a sikert. Különben is, megéltem a legnagyobb sikereket a Tankcsapdával. Nem utánam futott be a zenekar, hiába próbálják egyesek így beállítani. A ’90-es években már elértünk mindent, amit egy zenekar elérhet. Volt könyvünk, bakelitünk, öt aranylemezünk, játszottunk a Szigeten telt ház előtt.

Lehet, hogy ma többen hallgatják a Tankcsapdát, de hiába ugrál 5 helyett 50 ezer ember a színpad előtt, zenészként már nem érzed a különbséget. Miután kiszálltam, történt egy szemléletváltás a Tankcsapdában; a zenekar átalakult egy hatalmas stábot mozgató kft.-vé, olyan lett kicsit, mint egy munkahely.

MN: Ezért léptél ki?

BGY: Azt gondoltam, ha nyomjuk a rock and rollt, éljük is meg rendesen. De ez magányos életet jelent. Az év felét egy mikrobuszban töltöd, és amikor hazaérsz, nem vár senki. Ez tök jó, amíg huszonéves vagy, de én közel tíz év után besokalltam. Amikor újra zenélni kezdtem, megkerestem Lukácsot, hogy lezárjuk a múltat. Úgy éreztem, hogy addig nem tudok belekezdeni semmi újba, amíg nem beszéltük ki a régi dolgainkat. Akkor jól berúgtunk, megveregettük egymás vállát, hogy milyen hülyék voltunk, és átugrottuk a húszéves szakadékot.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.