Ha igaz, hogy a vegyes műsorú ária- és dal-CD-k esetében segít koherenciát teremteni egy következetesen végigvitt, zenén kívüli alapgondolat, akkor az is igaz, hogy mindez a hangszeres lemezeknél nem működik, mert míg a vokális zene nyelv- és fogalomközpontú (itt a szöveg a meghatározó), addig a hangszeres zene elvont. Egy zavaros műsorú zongoralemeznek nem ad „koncepciót”, ha valamennyi darab a tavaszról, a vízről vagy a méhek életéről szól.
A fiatal angol zongorista, Martin James Bartlett debütáló lemeze a Love and Death címet viseli, és valóban: műsorszámai a szerelem és a halál témáját járják körül. Ettől még az egész stilárisan, hangvételben és műfajilag összefüggéstelen. Bach (Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ; Jesu, meiner Seelen Wonne), Liszt (Három Petrarca-szonett, Szerelmi álmok, no. 3.), Schumann–Liszt (Ajánlás), Granados (El Amor y la muerte), Wagner–Liszt (Izolda szerelmi halála) és Prokofjev (7. szonáta): van e műveknek zenei közös nevezőjük? Nincs.
Persze valamire mégiscsak jó a szervetlen csapongás: az ifjú művész sokoldalúan bemutatkozhat. Megtudjuk, hogy kristályosan billent és tiszta faktúrát teremt barokk zenékben (Bach), nem idegen tőle az emelkedettség (Petrarca-szonettek), ismeri az álmodó hangot (Liebestraum) és a rajongást (Widmung), van színkultúrája (Granados), ért a szenvedélyes fokozáshoz (Trisztán-részlet), és képes összeegyeztetni az intellektuálisan kimódolt ritmikai struktúrákat a barbár vadsággal (Prokofjev). Sokat ígérő kezdet, várjuk a folytatást – egy koherensebb műsorú lemezen.
Warner Classics, 2019
