„Az igazi vígopera, az, amelyiknek a librettóit Tita di Lorenzi írta nápolyi dialektusban, Paisiellóval, Cimarosával és Fioravantival érte el tetőpontját. Hiába is keresnénk a világon művészeti alkotást, melyben több tűz, több szellem, több élet volna; mindig szívesen újra kezdenénk vele a dialógust; mindeddig ez az a műfaj, melyben az ember a legjobban megközelítette a tökéletességet. E nemben tehát nem tehetünk egyebet, mint meghalunk a kacagástól vagy a gyönyörűségtől, ha egy opera buffát hallunk, hacsak nem születtünk flegmatikusnak. Rossini sikerének az a titka, hogy az égi lángot, mely a vígoperában talált tűzhelyet magának, átvitte a középfajú, di mezzo carattere operába, amilyen A sevillai borbély, meg a komoly operába, amilyen a Tankréd; mert nehogy azt gondolja valaki, hogy A sevillai borbély, akármilyen vidámnak találjuk is, szintén opera buffa; nem, ez csak másodfokú vidámság.”
Így írt Rossini élete és kora című művében Stendhal, aki igazán a komponista elkötelezett hívei közé tartozott, s kortársként, lám, mégis mily meglepően mérlegelt és ítélt. Neki még másodfokú vidámság volt az a Rossini-mű, ami nekünk réges-rég maga az olasz vígopera. A Margitszigeten is így fogjuk nézni a Sevillait („az opera buffa legkiemelkedőbb darabja” – írja a netes színlap), amikor is Kocsár Balázs vezényletével és az olasz vendégbariton, Giorgio Caoduro (képünkön) címszereplésével kitelepül majd a szabad térre az Opera produkciója (augusztus 7., nyolc óra). Az előadás Kovalik Balázs rendezésén alapul majd, írja a beharangozó, és ez a megfogalmazás legalábbis indokolt óvatosságnak hat, hiszen a hajdani emlékezetes Békés András-féle előadást tanítványi tisztelettel újrafogalmazó 2009-es bemutatón emlékeink szerint már mindjárt a nyitány során fontos szerep jutott a zsinórpadlásnak.
A Margitszigeten egyebekben is lesz majd keresnivalónk az elkövetkező napokban, hiszen most hétvégén a Nemzeti Filharmonikusok muzsikusai két ingyenes térzenei programmal is készülnek, méghozzá a Szent Margit-kolostor kertjében (július 31. és augusztus 1., öt óra). Mindkét alkalommal változatos kamara-összetételekben sorjáznak majd a számok: előbb a barokk Marc-Antoine Charpentier-től Beethovenig, majd a Budán elhunyt cseh Jiří Družeckýtől Lennon és McCartney Hey Jude-jáig eljutva.
Szabadtéri kamarakoncerthez hétfőn aztán Óbudán is hozzájuthatunk, lévén a Társaskör kertjében az Anima Musicæ Kamarazenekar fellépése vár majd reánk, méghozzá igen kiadós romantikus programmal: a többi közt Grieg Holberg-szvitjével és Csajkovszkij Vonósszerenádjával (augusztus 3., nyolc óra). No és ne feledkezzünk meg a nyári koncertidény bevett helyszínéről, Martonvásárról sem – annál is kevésbé, mert hát mégiscsak Beethoven-évben járunk! Igaz, a Nemzeti Filharmonikusok együttese ezúttal csupán neten kínálja fel számunkra odaillő-odaszánt műsorát, amely ländlereket és skót dalokat, vonósnégyestételt és kétfuvolás szonátát egyaránt ígér a titáni életműből: a zenekar Facebook-oldalán és honlapján (augusztus 6., fél nyolc).
