Három-négy órát gyakorol naponta, fontos számára a fegyelem. Hogy élőben hallhassuk, ahhoz át kell lépnünk a magyar határt. A Beethoven-évben a szokásosnál kevesebb Beethovent játszik, hiszen a teljes szonátaciklust már huszonhétszer eljátszotta szerte a világban. A Magyar Narancs legfrissebb számában Schiff András zongoraművésszel olvasható interjú. Részlet a beszélgetésből:
Magyar Narancs: Beethoven-év van. Sokan nem szeretik az ilyen sűrített jubileumi megemlékezéseket, ám érdekes felfedezésekre is alkalmat adnak. Neked mit hozott/hoz ez a Beethoven-év?
Schiff András: Én sem szeretem a jubileumi éveket, és Beethovennek erre nincs szüksége. Néha kevesebb több lenne. Már a Covid előtt is azt terveztem, hogy kevesebb Beethovent játszom az idén, mint különben. Huszonhétszer játszottam el Beethoven összes, 32 zongoraszonátáját, rengeteget tanultam ezalatt, most mégsem érzem úgy, hogy huszonnyolcadszor is el kellene játszanom. És már válogatok: 15-16 szonáta különösen közel áll hozzám, ezeket próbálom mélyebben megérteni, szebben, jobban játszani. A többit meghagyom a fiataloknak; ugyanakkor mondanám is nekik, hogy csak lassan a testtel, azt nem kellene 25 évesen eljátszani. A 32 szonáta túl nagy falat, én magam megértem az ötvenet, mire megértettem az egyes szonáták mondanivalóját, fajsúlyát. Egy bizonyos élményanyag nélkül ezeket nem lehet megérteni.
(...)
MN: 2010 óta nem jössz Magyarországra. Karakteres, erős és érthető választ adtál a téged ért sértésekre és fenyegetésekre – de itt az embargó örök dilemmájával állunk szemben: épp nem azokat sújtja, akikre irányulna.
SCHA: Ez egy elvi és lelkiismereti kérdés; nem is tudom konzekvensen megvalósítani, mert ezen az alapon nem sok ország volna, ahová az ember nyugodt lelkiismerettel beteheti a lábát. Nem mehetnék például a putyini Oroszországba se – de Magyarország sokkal jobban érint, mégiscsak ez a szülőföldem, ott kaptam a nagyszerű zenei képzésemet, magyarul beszélek, magyarul álmodom. Nem hiszem, hogy bármennyire is fontos lennék azok számára, akiknek a haza nem térésem szól. Nekem is fáj és hiányzik az ország, de látom, hogy Bécsben vagy éppen Lockenhausban nagyon sok magyar jön el a koncertjeimre, ami nagyon megható. Próbálom ezt a helyzetet a magyar barátaimmal kompenzálni, és azzal, hogy rengeteget olvasok magyarul.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
