„Nekem is fáj és hiányzik az ország”

Zene

A Beethoven-év kapcsán beszélgettünk Schiff András zongoraművésszel, akinek Bécsben is sok magyar jár a koncertjeire.

Három-négy órát gyakorol naponta, fontos számára a fegyelem. Hogy élőben hallhassuk, ahhoz át kell lépnünk a magyar határt. A Beethoven-évben a szokásosnál kevesebb Beethovent játszik, hiszen a teljes szonátaciklust már huszonhétszer eljátszotta szerte a világban. A Magyar Narancs legfrissebb számában Schiff András zongoraművésszel olvasható interjú. Részlet a beszélgetésből:

Magyar Narancs: Beethoven-év van. Sokan nem szeretik az ilyen sűrített jubileumi megemlékezéseket, ám érdekes felfedezésekre is alkalmat adnak. Neked mit hozott/hoz ez a Beethoven-év?

Schiff András: Én sem szeretem a jubileumi éveket, és Beethovennek erre nincs szüksége. Néha kevesebb több lenne. Már a Covid előtt is azt terveztem, hogy kevesebb Beethovent játszom az idén, mint különben. Huszonhétszer játszottam el Beethoven összes, 32 zongoraszonátáját, rengeteget tanultam ezalatt, most mégsem érzem úgy, hogy huszonnyolcadszor is el kellene játszanom. És már válogatok: 15-16 szonáta különösen közel áll hozzám, ezeket próbálom mélyebben megérteni, szebben, jobban játszani. A többit meghagyom a fiataloknak; ugyanakkor mondanám is nekik, hogy csak lassan a testtel, azt nem kellene 25 évesen eljátszani. A 32 szonáta túl nagy falat, én magam megértem az ötvenet, mire megértettem az egyes szonáták mondanivalóját, fajsúlyát. Egy bizonyos élményanyag nélkül ezeket nem lehet megérteni.

(...)

MN: 2010 óta nem jössz Magyarországra. Karakteres, erős és érthető választ adtál a téged ért sértésekre és fenyegetésekre – de itt az embargó örök dilemmájával állunk szemben: épp nem azokat sújtja, akikre irányulna.

SCHA: Ez egy elvi és lelkiismereti kérdés; nem is tudom konzekvensen megvalósítani, mert ezen az alapon nem sok ország volna, ahová az ember nyugodt lelkiismerettel beteheti a lábát. Nem mehetnék például a putyini Orosz­országba se – de Magyarország sokkal jobban érint, mégiscsak ez a szülőföldem, ott kaptam a nagyszerű zenei képzésemet, magyarul beszélek, magyarul álmodom. Nem hiszem, hogy bármennyire is fontos lennék azok számára, akiknek a haza nem térésem szól. Nekem is fáj és hiányzik az ország, de látom, hogy Bécsben vagy éppen Lockenhausban nagyon sok magyar jön el a koncertjeimre, ami nagyon megható. Próbálom ezt a helyzetet a magyar barátaimmal kompenzálni, és azzal, hogy rengeteget olvasok magyarul.

A teljes interjút az e heti Magyar Narancsban találja, amit megvásárolhat az újságárusoknál vagy online, de még jobb, ha előfizet!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.