„Nekem is fáj és hiányzik az ország”

Zene

A Beethoven-év kapcsán beszélgettünk Schiff András zongoraművésszel, akinek Bécsben is sok magyar jár a koncertjeire.

Három-négy órát gyakorol naponta, fontos számára a fegyelem. Hogy élőben hallhassuk, ahhoz át kell lépnünk a magyar határt. A Beethoven-évben a szokásosnál kevesebb Beethovent játszik, hiszen a teljes szonátaciklust már huszonhétszer eljátszotta szerte a világban. A Magyar Narancs legfrissebb számában Schiff András zongoraművésszel olvasható interjú. Részlet a beszélgetésből:

Magyar Narancs: Beethoven-év van. Sokan nem szeretik az ilyen sűrített jubileumi megemlékezéseket, ám érdekes felfedezésekre is alkalmat adnak. Neked mit hozott/hoz ez a Beethoven-év?

Schiff András: Én sem szeretem a jubileumi éveket, és Beethovennek erre nincs szüksége. Néha kevesebb több lenne. Már a Covid előtt is azt terveztem, hogy kevesebb Beethovent játszom az idén, mint különben. Huszonhétszer játszottam el Beethoven összes, 32 zongoraszonátáját, rengeteget tanultam ezalatt, most mégsem érzem úgy, hogy huszonnyolcadszor is el kellene játszanom. És már válogatok: 15-16 szonáta különösen közel áll hozzám, ezeket próbálom mélyebben megérteni, szebben, jobban játszani. A többit meghagyom a fiataloknak; ugyanakkor mondanám is nekik, hogy csak lassan a testtel, azt nem kellene 25 évesen eljátszani. A 32 szonáta túl nagy falat, én magam megértem az ötvenet, mire megértettem az egyes szonáták mondanivalóját, fajsúlyát. Egy bizonyos élményanyag nélkül ezeket nem lehet megérteni.

(...)

MN: 2010 óta nem jössz Magyarországra. Karakteres, erős és érthető választ adtál a téged ért sértésekre és fenyegetésekre – de itt az embargó örök dilemmájával állunk szemben: épp nem azokat sújtja, akikre irányulna.

SCHA: Ez egy elvi és lelkiismereti kérdés; nem is tudom konzekvensen megvalósítani, mert ezen az alapon nem sok ország volna, ahová az ember nyugodt lelkiismerettel beteheti a lábát. Nem mehetnék például a putyini Orosz­országba se – de Magyarország sokkal jobban érint, mégiscsak ez a szülőföldem, ott kaptam a nagyszerű zenei képzésemet, magyarul beszélek, magyarul álmodom. Nem hiszem, hogy bármennyire is fontos lennék azok számára, akiknek a haza nem térésem szól. Nekem is fáj és hiányzik az ország, de látom, hogy Bécsben vagy éppen Lockenhausban nagyon sok magyar jön el a koncertjeimre, ami nagyon megható. Próbálom ezt a helyzetet a magyar barátaimmal kompenzálni, és azzal, hogy rengeteget olvasok magyarul.

A teljes interjút az e heti Magyar Narancsban találja, amit megvásárolhat az újságárusoknál vagy online, de még jobb, ha előfizet!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.