Masszív, fiatal, karcos - Három új hazai indie rock lemez

  • Hó Márton
  • 2008. április 17.

Zene

Amíg Nagy-Britanniában és a világ java részén 2004 volt a nagybetűs indie-forradalom éve (tudják, Franz Ferdinand, Interpol, Maximo Park és bajtársaik), addig nálunk csak erős fáziskéséssel, 2007-ben alakulhatott ki végre egy masszív, fiatal, karcos és gitárcentrikus zenekarokat felvonultató színtér. Mellőznénk a megszokott tiszteletköröket, hogy ezek az alakulatok a nemzetközi fesztiválokon is megállnák a helyüket, meg hogy most tényleg itt a lehetőség csatlakozni a nemzetközi popzene véráramához, inkább szimplán örüljünk annak, hogy van nekünk is egy sokszínű indie "garázsunk", amelyből egyre több zenekar tolat ki bemutatkozó anyaggal. Tavaly a fővárosi zenekarok jöttek ki első lemezzel (The Moog, EZ Basic, Hangmás), idén tavasszal három vidékről indult zenekar debütál.

Jacked: Stop The Show Annak fényében, hogy az Arctic Monkeys tagjai is éppenhogy elmúltak 18 évesek első lemezük megjelenésekor, a székesfehérvári Jacked már nem is annyira szemtelenül fiatal bagázs. A 2004-ben alakult társaság alig felnőttkorú tagjai az elmúlt két év koncertjein rendre bizonyították, hogy a menőséghez minőség is társulhat, és nem feltétlenül csak a tagok kinézete, szűk farmerja és kúl bőrdzsekije adhat okot az "iPod-myspace generáció" rajongására. A Libertines-Strokes-Arctic Monkeys hatástengelyeken mozgó számok legnagyobb része ugyanis teljesen rendben van - a Jacked már most mindent tud a feszes popszámokról (Gloria), az egyezős gitársikálásról (You are not), az ötletes ritmusváltásokról (Illusions) és a precíz basszus-dob alapokról (I Don't Mind). Az Alive But Dead szövegében konkrétan el is hangzik a Libertines neve, a fekete-fehér minimálborító pedig pontosan olyan, amilyen mostanában egy menő indie-zenekar kísérőfüzete.

Egy kicsivel több karcosságot, még koszosabb, zajosabb gitárokat ugyan elvártunk volna, és az is hozzátartozik a történethez, hogy ha már nemzetközi nagy kiadó áll a lemez mögött, hasznos lett volna egy zenei producert is bevonni. Ezt leszámítva a Stop The Show kitűnő és pontos látlelet, mert mindent elárul a zenekar mostani állapotáról. A felnőtté válás időszaka ilyen: sármos és szemtelen, keserű, de egyúttal vidám is. **** alá (Universal, 2008)

Gonzo: Lost and Found Lépjünk túl a nem éppen szerencsés névválasztáson, mert a debreceni társaságnak semmi köze Hunter S. Thompsonhoz és a neozsurnalizmushoz, a bemutatkozó lemezük viszont egészen kiemelkedő. A 2002-ben alakult formáció először Dyga Zsombor Tesó című filmjének zenéjével tűnt fel, majd sok vargabetű és tagcsere után tavaly nyárra alakult ki a végső felállás és a markáns megszólalás. A korai magyar nyelvű dalokat teljesen angolra cserélték, a zene összetettebb és rockosabb lett, ezért nem is volt annyira meglepő, hogy megnyerték az ABC-tehetségkutató magyar selejtezőjét pop-rock kategóriában (sőt a nemzetközi verseny bécsi elődöntőjéig jutottak).

Végre van egy olyan társaság, amely nemcsak az elmúlt időszak és a kilencvenes évek meghatározó brit és angolszász hatásait ülteti be saját zenéjébe, hanem bátran nyúl akár a nyolcvanas évekhez is (Cure, Duran Duran, The Smiths), és nem ragaszkodik annyira az aktuális zenei trendekhez, mint a pesti zenekarok nagy része. A Gonzo pontosan annyira veszi magát komolyan, amennyire kell: tud játékos (Underground), lazán természetes (Tidal Wave), szívbemarkoló módon slágeres (Sunrise) és ironikusan provokatív lenni (a Superego című, az indie-myspace szubkultúra divatmajmolását kigúnyoló számban ők is név szerint említik Pete Dohertyt és a Libertinest). A hangszereléshez is bátran nyúlnak: a gitárközpontú dalok többségéhez szervesen illeszkedik a szinti és a zongora (utóbbi például a Lose Everythingben). A színtér egyik legjobb bemutatkozása, masszív és kiemelkedő popdalokkal. **** (Szerzői kiadás, 2008)

Marionette ID: Emptiness Will Change Your Mind A Tatabányáról indult Sammy Sosa zenekar idén radikális névváltoztatáson esett át. Most megjelent első lemezük teljes egészében letölthető a honlapjukról (sammysosaband.hu), de már Marionette ID néven. Õk azok, akik ugyan gyakran lépnek fel indie/hardcore zenekarok társaságában, mégsem lehet besorolni őket egyik kategóriába sem. Egyszerre vannak kint és bent: hardcore-nak túl dallamos, indie-nek nem elég jól fésült.

Sokkal melankolikusabb, befordultabb az ő műfajuk, amely csak kismértékben táplálkozik angol zenekarok munkásságából. Inkább az amerikai college- és zajvonulat képviselői (JR Ewing, Hot Water Music, At the drive-in, Explosions In The Sky) hatottak rájuk, és dalaik korántsem a pophoz, hanem az energikusabb, dallamosabb noise és post-hc zenekarokhoz köthetők. A zajos, torz gitárokat és az egyezős, tört ütemeket a melankolikus énektémák ellenpontozzák vagy egészítik ki - kibukott, elszállós atmoszféra születik ezek által. Sokszínű, változatos felépítésű, 5-6 perc átlaghosszúságú, pontosan kidolgozott dalok vannak, melyek közül kiemelkedik a masszív albumnyitó Disgraceful, a lemez csúcspontjának számító, Trail Of Dead hatotta Somehow Still Here, a csellós kódával szívtájékon ható Arrival és a 3 és fél perces, lendületes punk-hc húzás, a Skyline. Ha nem lenne erodáló a szó (mert az elmúlt néhány évben lejáratták mint stílusmeghatározást), az emo tökéletes jelző lenne erre a kitűnő lemezre. **** és fél (Letölthető, szerzői kiadás, 2008)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.