Zene

Nosztalgiázni és múltat idézni nem ugyanaz. Az előbbi inkább zenegépes krimókba, az utóbbi akár nívós koncerttermekbe is való. Például a Művészetek Palotájába, ahol úgy szólalhat meg egy 30 éves lemezanyag, az akkor progresszív, ma már inkább csak okosan dallamos Marsbéli krónikák, hogy az egy pillanatra se hasson avíttas­nak.

Az első világháború névtelen áldozatairól emlékezik meg War Work című művével, melyet november 28-án mutat be a Müpában. A Greenaway-filmek és a Zongoralecke zeneszerzőjét a londoni esőben értük el telefonon.

Steven Ellison munkáit keresztül-kasul átfűzik az életrajzi elemek.

Már a felvezetés is erős: Pharmakon (civilben Margaret Chardier néven kellemes szöszke jelenség) vagy fél órát bolyong tébolyult boszorkaként a nézőtéren, fenyegetően kántál, s közben a hömpölygő, sötét elektronikus massza felkészít a rá következő órákra is.

Lajtha László hagyatékának sorsa még bizonytalan, de Bartók Béla örökösei már menekítik az archívumot, és ezen az sem segít, ha mégsem költöztetik ki talán túlságosan is vonzó jelenlegi épületéből a Zenetudományi Intézetet.

Lassú, értő szex vagy egy gyors numera? Lehúzó kritikák vagy lehúzó népirtások? Terítéken a 80 évesen is virgonc dalnok új lemeze.